Ma másként közeledünk egymáshoz, ha kapcsolatot akarunk felvenni embertársunkkal. Jézus Krisztus útmutatásában mégis van, ami magvalósítható és napjainkban is működik. A „házalás” már majdnem teljesen kiment a divatból a Kárpát-medencében. Korosabbak emlékezhetünk a „drótozni, fótozni” kiáltásokra, amikor anyám ment a kapuhoz, ha valamilyen edény javítását akarta kérni a kínálkozó munkástól. Ez személyes kapcsolat volt. A mai gépesített „Frost” és a többi megkeresés már személytelen és üzleti szolgáltatás.
Választási kampány idején többen jönnek. Hét éve csöngettek 2. emeleti lakásunkban. ”Ki az?” – kérdeztem. „MSZMP- nek gyűjtünk kopogtatócédulát, mi megfékezzük a vadkapitalizmust” – hangzott a válasz. Nem lett békességem a különben illemtudó „elvtársi” program közlésétől. Ugyancsak megszólalt a csengő egyszer, „ki az?”-ra válasz: „segítséget kérek.” Ajtót nyitottunk és egy kismama volt karon ülő gyermekével. „Miben segíthetünk?” ’Munka nélkül, egyedül vagyok picinyemmel, amit tudok adni, egy edényalátét, ha százötven forintot adnának érte…” Egymásra néztünk nejemmel, kettőszáz forintot adtunk, beszélgettünk, azután elmentek. Békességünk lett, valaki kérni jött és úgy adtunk, hogy mi kaptunk. Majdnem tíz évig használtuk az igen egyszerű alátétet.
Jöttek, az egyik javított, a másik eladott, a harmadik ajánlott, a negyedik jó levegőt hagyott maga után.
A Megváltó úgy küldte ki a tanítványait, mint a juhokat a farkasok közé, kockáztatva az erő hiányát. Nincs vád, nincs ítélet, nincs kárhoztatás, nincs fenyegetés, nem a bosszú beszél, hanem először a BÉKESSÉG. Az a békesség, amely atmoszférát teremt, nemcsak fegyvernyugvást. Örömöt, nyugalmat, barátságot, kiegyensúlyozottságot eredményez, hiszen Ő mondja: „Az én békességemet adom néktek”, nem úgy adja, ahogy a világ. Az Isten országának jó híre, az evangélium úgy terjed általunk, ha felvállaljuk ennek a képviseletét. Mert „közel jött az Isten országa” és ezt bizonyságtételünk által hallhatják meg. Az Isten országának tartalma nem függ emberi véleményektől, ezért biztosak lehetünk az üzenetben: Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére.” (1Tim 2, 4)
A küldő Úr úgy készít fel, hogy „Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között. Ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre.” (2Kor 2,15-16)
Találkoztunk, találkozunk emberekkel. Milyen benyomást teszünk rájuk? A békességünk rájuk száll, a Krisztus illata eléri őket jelenlétünkben? Emberi kapcsolatainkban is áttetszik a reformáció ötszáz évének gazdagsága és a Szentírásból nyert bizonyosság? Így jó esélyünk van arra, hogy: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (Mt 5, 9)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése