Jézus ezt a virágvasárnapi bevonulását követően mondja el, amikor látni szeretnék őt az ünnepre érkező görögök is. Amikor az ünneplő tömeg győztes királlyá akarja Őt koronázni. Ő pedig Jeruzsálemet siratja, mert nem ismerte fel a békesség útját Őbenne. Eljött az óra, hogy megdicsőítse Atyját, és elinduljon a kereszt felé. Nem magát siratja, pedig hamarosan a földbe hull a búzaszem, hogy beteljesítse küldetését: a békéltetést Istennel.
Hamarosan felhangzik kiáltása: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Zsolt 22,2 )
Elhagyatottan, mégis Isten tenyerébe vésve?
Nézzünk meg néhány korábbi képet Istentől:
Egy bezárt bárka hánykolódik a végtelen vízen. Reménytelen elhagyatottság: bezártság, halál, teljes kiszolgáltatottság, DE Isten tenyerén. Így belül: mégis élet! És kiderül, hogy: „az Úr nem feledkezett meg Nóéról”! (1Móz 8,1)
Egy fedett kosárkában a vízre kitett kicsiny élet: esélytelenül, vesztesen. Isten tervében mégsem! Mert: „Ekkor lement a fáraó leánya, hogy megfürödjék...” (2Móz 2,5)
Egy 17 éves fiú teljesen elhagyatva a kút mélyén, kilátástalanul – mégis éppen úton a cél felé! Isten tenyerén élni, az Ő „idejében”: bizalommal. Akkor is, amikor úgy tűnik, éppen nincs mellettem. „De az Úr Józseffel volt!” (1Móz 39,2) Éppen most, éppen itt. Szorosabban, mint valaha. Éppen a színes köpeny, a külső burok lehántásában, és a mélybe zuhanásban. Úton a gyümölcs, a termés felé: Ő lesz az élet megmentője, az élet kenyere. És nem csak a családja, de az egész világ számára. Közben már Egyiptom is látja, hogy Isten van vele.
Egy fiatal férfi megtöri a kenyeret, mielőtt megszaporítja. Ő maga is, mint az élet kenyere megtöretik, mielőtt új életet ad, amikor „eljön az óra” (Jn 12,23). Azért jött, hogy táplálja az éhező lelkeket: mindazokat, akik éhezik és szomjazzák az igazságot (Mt 5,6), az Atya igazságát, mely a kegyelem Őbenne: Jézusban. A kegyelem megtöretik, hogy szaporodjék, hogy jusson mindannyiunknak.
Teljesen elhagyatott lesz, kiszolgáltatott a kereszten: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?” (Zsolt 22,2 ) Mégis éppen a cél felé halad: „ezért az óráért jött” (Jn 12,27). Éppen így dicsőíti meg az Atyát, nem a Hozsannázó tömeg által. Aki Őt akarja látni, annak először így kell találkoznia Vele! A kereszt alatt.
Jézus az élő búzaszem, melyet az Atya elvet a földbe, hogy termést hozzon, így tápláljon – ennek a bűnbocsánatot szerző halálnak lehetünk a termései. És, ha találkoztunk Vele, teremhetjük mi is a „megtérés” - a Vele való kapcsolat gyümölcseit.
Ha engedjük, hogy kegyelme, szeretete lehántsa külső héjunkat, óemberünket, ha kegyelmében bízva, tenyerébe – ha kell, akár a kút mélyére – helyezzük magunkat, hogy mi is teremhessük ennek a kapcsolatnak a gyümölcseit, hogy rajtunk is „kiábrázolódhasson a Krisztus”. Akkor a világ, mely Őt akarja látni, megláthatja Őt ma is. Bennünk – általunk. Mint egykor a görögök, akik Fülöpnek szóltak, hogy Jézust akarják látni. Nem hallani, hanem látni. Ez a mi küldetésünk is ma: nem beszélni róla, hanem élni Őt.
Ehhez a búzaszemnek a föld mélyébe kell esnie. A leszálló mozgásból lesz az emelkedés: nekem lejjebb kell szállnom, neki növekednie. „Hasonlítani Istenhez, de a megfeszített Istenhez.” (S. Weil)
Jézus későbbi tanítványa Pál is arról beszél a görögöknek majd Korinthusban, hogy „nem akar tudni másról közöttük, csak Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről” (1 Kor 2,2).
Valódi Istenképűségünk a benne való bizalom által születik meg, nem a saját gondolataink, utaink szerint.
Így leszünk élet, mely :
rothad – reped – mozdul – csírázik – növekszik – előbújik – zöldül – fehérül – sárgul – lilul – színesedik – és színez – örömet hoz – gyönyörködtet – virágzik – táplál – termést hoz - betölti rendeltetését – bővölködik – gazdagít – elhervad. Beteljesedik Jézusban.
Növekedj az életben! Bízz abban, hogy az életed minden szokatlan fordulatával együtt még mindig Isten felségterülete! (Barbara Brown Taylor)
Elhagyatottan, mégis Isten tenyerébe vésve, ez volt a küldetése a búzaszemnek, mely megtöretett, mert hagyta, hogy megtörjék, hogy elvessék. Engedelmes volt, annyira szerette Atyját, hogy végletekig bízott benne. Sokszoros termést hozott: halálból életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése