Szóval mindenhonnan jönnek emberek. Nincs égtáj szerinti válogatás, ahogy egyéb jellegű válogatás sincs. Aki jön, itt a helye. De nem jön mindenki. Vannak akik jönnek – és vannak, akik maradnak. Vagy nem jutnak be.
Az előzményekből kiderül, hogy mi ezt csak látjuk, rálátunk Isten országára. Merthogy kívül vagyunk. Pedig zörgettünk, magyarázkodtunk, haverkodtunk, bevetettük az egyébként használhatónak tűnő érdekérvényesítési eszköztárunkat. És elzavarnak minket – azzal együtt, hogy nem tagadják az általunk elmondottakat vagy cáfolják érveinket. Pedig azt hittük ennyi elég lesz.
És látjuk, hogy buli van. Válogatott társaság, Ábrahám, Izsák, Jákób és a próféták. Mi meg kirekesztve. Nem meglepő reakció a sírás és fogcsikorgatás. Hiszen mit is tehetnénk? A döntés elhangzott, fellebbezésnek nincs helye.
A többiek meg jönnek, és letelepszenek. Ott a helyük, közösségük lesz azokkal, akikhez tartozónak mi is gondoltuk magunkat, de akik megtagadtak minket. Mindenféle jöttmentek ezek, a mi helyünket foglalták el. Akár mi is lehetnénk ott, de nem vagyunk. És ennyi, nincs mit tenni. Marad a fogcsikorgatás.
Miért mondja ezt Jézus? Bizonnyal azért, hogy ne így járjunk. Mert lehet így járni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése