2017. március 26.

szokatlan

A szomszédok pedig és azok, akik látták azelőtt, hogy koldus volt, így szóltak: Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni? Jn 9,8

Mindennek szokott rendje van. Ami kilóg, az a szokatlan. Lehet kicsit szokatlan, meg nagyon, meg lehetetlen. De az alaphelyzet a megszokott, azt ismerjük, azt várjuk, arra készülünk.
A jó és rossz dolgokhoz is hozzászokunk. A megszokott rossz már nem olyan zavaró, a megszokott jónak meg nem annyira örülünk. Ha először látjuk a koldust még megnézzük, elgondolkodunk mi lehet vele. Másodszor már nem biztos. Ha huszadszor látjuk szinte észre sem vesszük. Ahogy a huszadik koldust sem. Hozzátartozik a városképhez, díszlet.
Ha a megszokott hiányzik, úgy érdekesebb, van benne valami furcsa. A többi tizenkilenc megvan, egy hiányzik, vajon miért? Tegnap/egy órája még itt volt, vajon hova lett? Ha meg egy erősen kiszolgáltatott, adott esetben vak emberről van szó, mindjárt izgalmas is lesz. Számos történetet tudunk hirtelen kitalálni a történtekre akár jó, de inkább rossz felhanggal.
Mondjuk itt épp nem ezt történik, nem keresik a vakot. Hanem meglátják, ott, ahol nem kéne lennie – ami lényegében minden más hely, mint ahol lenni szokott. Mi az, hogy egy ilyen tehetetlen ember nem tehetetlenkedik a szokott helyén? Sőt nem is tehetetlenkedik! Mondjuk egyébként sem tehetetlenkedett, hiszen egy szóra elment a Siloám tavához és megmosakodott. Ami azért akár kihívás is lehetett, ki tudja mennyire volt ez az ismerős útvonala odafelé. Visszafelé meg a rengeteg inger miatt adódhatott gondja: látta a világot amit eddig soha. Kemény lehetett.
Szóval ott van, ahol nem kéne és olyan állapotban, ami nehezen magyarázható. El is bizonytalanodtak, hiszen hasonlít is meg nem is. Úgy néz ki mint egy koldus, mégpedig az a koldus, de nem úgy viselkedik. Esetleg magabiztosabb. Vagy kíváncsi. Biztosan energikusabb, élet telibb – vannak kilátásai. A látásával egy új jövőképe is kezdhet körvonalazódni, olyan lehetőségek nyíltak meg előtte, amiket sosem remélhetett. Új szabadságfok, egészen más képességek, felelősségek és nehézségek is. Bizonnyal ő is elbizonytalanodott, megzavarodott, meg kell találnia az új helyét, feladatát, életmódját, mindent. Felépíteni, kialakítani valami egészen újat.
Mindenkinek szokatlan. A jó is nehéz. Talán romantikusnak tűnnek a csodák, ám minden előnyük és pozitív voltuk ellenére nem idill jár velük, hanem sok munka, nehézség. Amiben jól jöhet a segítség. A már régebb óta látók segíthetnek az újonnan jöttnek. Mert csak a helyzet szokatlan, az állapot nem. Sőt talán az lenne természetes...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése