„Feltámadt Krisztus e napon. Alleluja. Hála légyen az Istennek. Hogy minden ember vigadjon. Alleluja…” – énekeljük húsvét napján hálával szívünkben. Mert a halált legyőzte a Teremtő Isten, Aki nem hagyta Egyszülöttjét a sírban, hanem feltámasztotta Azt, Aki a kereszten elszenvedett halálig engedelmeskedett az Atya akaratának (ApCsel 2,31-33). A tanítványok és a nyitott sírnál megjelent asszonyok döbbent viselkedése magyarázat a meglepetésre, amely csak a Feltámadottal való találkozások nyomán oldódott bizonyossággá: „Valóban feltámadt”, ami a keresztyének húsvéti köszöntése is lett.
A feltámadott Úr Krisztusba vetett személyes hit adta meg a Szentlélek erejében a bátorságot pünkösd után az apostoloknak és a következő nemzedékeknek, hogy minden ellenkezés és üldözés ellenére bátran hirdessék a Krisztust. Az ószövetségi messiási próféciák beteljesedtek, megérkezett „az asszony magva”, a „vesszőszál”, „Isten szenvedő szolgája”, Aki szenvedésével és halálával helyreállította a teremtettség egyensúlyát. Paradigmaváltás volt ez a tanítványoknál, akik földi helyreállításra gondoltak, de az marad minden földi halandónál, mert vagyunk annyira önzők, hogy a szenvedést száműznénk földi életünkből. Pedig Krisztus Urunk beszélt „zöldellő” fáról, meg „száraz”-ról is önmaga és tanítványai viszonylatában (Lk 23,31).
Az Úr Jézus Krisztus épp a szenvedés ősokának a megsemmisítését végezte el Megváltóként, amikor a bűnökért való áldozatot vállalta. Nincs többé bűnért való áldozat, mert Ő mindenkiért bemutatta azt (Zsid 10,14-18). Szabadságunk ezért valóságos, mert ő nyitotta meg az utat rá. Szeretete elvette rólunk az átkot, megnyitotta az Istenhez vezető utat, és megtanít azon járni is. Igéje, a róla szóló tanúvallomás igazgathatja naponként életünket, és imádságainkban megtalálhatjuk Őt, Aki kinyilatkoztatta Magát nekünk.
Húsvét azt jelenti, hogy „Ha feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül.” (Kol 3,1) Így a földi dolgok más dimenzióba kerülnek, mert másként látjuk azokat (családunk, munkánk, pénzügyi helyzetünk, politika, betegség, társas kapcsolatok stb.), kevesebb aggodalommal, félelemmel, és több bizalommal. Ez reményt ad a folytatáshoz. Nem jobb így élni – húsvét után? Ahogy az apostol írta: „…hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak… szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe, üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk, Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy a Jézus élete is látható legyen testünkben.” (2.Kor 4,7-10.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése