Hányszor van, hogy tudunk valamit, de azért meglepődünk rajta...
Tudjuk a másikról, hogy épp feszült vagy türelmetlen, mégis meglepődünk, hogy úgy reagál. Tudjuk, milyen tételek lesznek vizsgán, mégis meglepődünk amikor szembesülünk vele. Tudjuk mi a munkánk, mégis meglepődünk, hogy ezt kell csinálnunk és most és akkor hogyan is? Sőt meg is sértődünk. Nem így kéne lennie. Hiába tudjuk, szembesülni azért más helyzet. Agyilag tudjuk mi várható, de mégsem várjuk, mégis rosszul érint.
Talán ábrándozunk közben. Hátha nem következik be, van más megoldás, kellemesebb végkimenetel. Lehet szerencsénk, megúszhatjuk, bármi közbejöhet, hirtelen kiderülhet nem is kell annak úgy lennie. A filmeken az utolsó pillanatban mindig van megoldás. Valami kellemes, szerencsés, váratlan. Lekerül rólunk a teher, felszabadulunk, tök jó lesz megint minden.
Jézus realista. Ez volt megígérve és ez lett. Álmodoztatok, kiszíneztétek valami optimista hepiendre és aztán elvártátok, hogy úgy is legyen. De az ígéret az ígéret. Nem úgy kellemes, ahogy szeretnétek, de hatalmasabb, mint el tudjátok képzelni. Nem kevesebb történt, hanem több. Talán ezen kéne meglepődni. Pozitívan.
Igen, ha dolgok jól alakulnak, az természetes, ha nem azt azért mégsem tudjuk pozitívunként elfogadni...
VálaszTörlés