Kezdjük a jó hírrel: vannak igaz tetteink. Ez nem feltétlenül magától értetődő. Olykor direkt, máskor véletlenül vagy szerencsére elkövethetünk igaz tetteket. Ennek lehet örülni. Nem teljesen idegen és természetellenes dolog ez.
Rosszabb hír, hogy vannak könyörgéseink is. Vagyis nem stimmel minden, akadnak szükségeink, hiányaink, amik fontosak lennének. Nem kerek a világ, esetleg mi sem. És nem csak ábrándozunk róla vagy kérjük, könyörögnünk kell.
Szintén rossz, de legalábbis csökkenti az első jó hír értékét, hogy nem bízhatunk igaz tetteinkben. Talán arányaiban kevesek, vagy jelentőségükben, esetleg nem volt teljesítmény megtenni, véletlen volt. Sok oka lehet, de lényeges, hogy nem vehető érdemben figyelembe, nem számít érvként, hivatkozási alapként.
Van azért a végére némi jó hír is, hogy létezik a nagy irgalom, amiben viszont bízhatunk. Úgy tűnik nem hétköznapi, hanem különleges irgalomra van szükségünk. De nem teljesen reménytelen a helyzet.
Úgyhogy könyöröghetünk, épp azért, mert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése