Nincs szebb látvány a távozó vendég hátánál - hangzik a kicsit rosszmájú mondás. Való igaz, nem könnyű az együttélés. Fenntartjuk a jogot, hogy megválogathassuk, kit engedünk a házunkba. Sokak szerint, aki hajléktalant, menekültet vagy éhezőt fogad be az nagyon nagy kockázatot vállal: kirabolhatják, bántalmazhatják vagy akár meg is ölhetik ezek a kétes alakok a jóhiszemű vendéglátókat. Ám sok esetben a családtagok sem képesek elviselni egymást. Nézzük, hányan elválnak, mennyi a családi konfliktus, a családon belüli erőszak. A legtöbb gyilkosság is családon belül történik. Egy másik hétköznapi bölcsesség szerint, akkor lakunk megfelelő távolságra az anyóséktól, ha nem tudnak papucsban átjönni hozzánk.
Nem véletlen, hogy az átlag milliárdos olyan hatalmas villában lakik, melyben alig találják egymást az ottlakók és igazi erődítményre jellemző biztonsági védelemmel látják el ezeket az ingatlanokat. Minden arról szól, hogy ide ne jöjjön senki, ne zaklasson; csak kivételezett személyek léphetnek be. Ki az, aki ne álmodna arról, hogy egy ilyen hatalmas rezidenciában éljen vagy legalább is arról, hogy egy vacsora meghívást kapjon egy hírességtől.
A fenti idézetben az Úristen kijelenti, hogy ő együtt kíván lakni a teremtményeivel. Ez feltételnélküli elfogadást, befogadást jelent. Minden percét velünk szeretné megosztani. Mindenben osztozna velünk.
Ez az ígéret vár betöltésre az örökéletben. A földi életre is van ígérete a Magasságosnak: bár sokszor elérhetetlennek és megközelíthetetlennek tűnik, de nyugodtan hivatkozhatunk ígéretére, hogy velünk marad a világ végezetéig. Isten nincs messze egyikünktől sem. Ő akár papucsban is átjöhetne hozzánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése