Ez a könyv utolsó mondata. Úgy is tekinthető, mint összegzés, konklúzió.
És igen, a végére látszik, hogy az út egyenes volt. Vagy lehetett volna, ha észre vesszük, de mi más nyomvonalon mozogtunk.
Jól hangzik, hogy az út egyszerű, így kell hozzáállni, és akkor megy. Jól hangzik, hogy az út bonyolult, ne is próbáljuk megérteni, viszont csináljuk. Mindkettő igaz lehet, akár egyszerre is. Talán ez az utak sajátossága. Alkalmazkodnak a terep- és talajviszonyokhoz, a használóihoz, akik kialakítják, próbálják az optimumot megtalálni. Van, ahol könnyű utat építeni és van ahol nehéz. Lehet jó a sima és egyenes, de olykor ívek kellenek, kanyarok, lejtők, emelkedők, elágazások, egyenetlenségek. Csomópont pedig nem lehet előre nézve egyenes, mindig dönteni kell. Visszanézve viszont látszik, hol tértünk el az egyenestől, vagy jó esetben hol maradtunk rajta.
Az egyenes itt vélhetően a járhatóval függ össze, az igazaknak, becsületeseknek, tisztességeseknek elég ennyi, biztosan járnak a használható úton, haladnak rajta. Viszont a vétkesek, gonoszok, istentelenek, szentségtelenek elesnek, elbuknak, megbetegszenek. Nem az út a különböző, hanem az utazó.
Lehet a figyelem más, mert azért figyelni kell az útra, aki meg másra figyel, az bizonnyal megbotolhat. Vagy a célról van szó, mint Péternél: amíg Jézusra figyelt járt akár a vízen is, amikor másra, elbukott. A lényeg olyasmi, hogy az utazó a kiinduló állapotát viszi tovább. Aki jó állapotban indul, és itt erkölcsi állapotról van szó, az Isten útján simán tud járni. Aki viszont istentelenül indul neki Isten útjának, az valami megromlott állapotra jut. De az úton maradhat, haladhat. Természetes is, hogy lesz konfliktus az állapota és az út között, nem illenek össze.
Talán ismerős mindkét állapot, amikor simán járunk és amikor botladozunk. Ez rólunk is szól, ahogy állapotunk meghatározza haladásunkat. De itt sem a botladozás a cél, különösen nem az elesés, ahogy a próféta is sok negatív esemény mellett látja a jó dolgokat is, inkább vigasztalni akar. Persze a realitásól kiindulva, ami mérsékelt optimizmusra jogosít, de jogosít. Hiszen ez mégsicsak az Úr útja, és rajta vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése