Fűszerezett beszéd… hm… sokat hallunk, de Pál apostol „sóval fűszerezett”-ről beszél, amely „mindenkinek” helyes feleletet ad. Az egyéb, elkerekített, más módon fűszerezettről Jakab apostol igen részletesen beszél: „ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, mert meg tudja fékezni egész testét” (Jakab 3,2kk.) Ezután leírja, hogy a nyelv „kicsi testrész… nagy dolgokkal kérkedik… a nyelv tűz… lángba borítja életünket… senki nem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel… ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ezeknek így lenniük.”
Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus beszédünk gyökerére mutat rá: „amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Mt 12,34), azaz a jó ember jót, a gonosz rosszat hoz elő kincseiből. Pál apostol a szeretet himnuszában egy más aspektusból írja ”Ha… angyalok nyelvén szóljak is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc, vagy a pengő cimbalom” (1Kor 13,1). Beszédünkről és megbízhatóságunkról Urunk ezt mondja: „A ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem…”(Mt 5, 17). Ha szívünkből szólunk, akkor egyrészt őszinték vagyunk, a szeretet jó fűszer a beszédünkben, az „igen”, vagy „nem” belső rendezettségünkről árulkodik.
Amikor a Kolosséban élő gyülekezetnek ír az apostol, a „kedves, sóval fűszerezett” beszéd normáját adja meg az ott és azóta élő hívőknek, nekünk is. Az a beszéd dömping, ami elér bennünket - ha akarjuk, ha nem – igen sokféle indulatot gerjeszt bennünk. Ha egy kicsit ismerjük a beszéd természetrajzát, talán átlátunk a gúnyolódáson, csúsztatásokon, hazugságokon, az elhangzott szöveg valódi mondanivalóját értjük. Krisztus egyháza, és hívei pedig követve a Szentírásban elénk adott normát, megpróbáljuk a kommunikáció olyan formáját, amelyik igaz, építő, kedves, támogató, az életet segítő, a rosszat elhárító, a jót munkáló, „sóval fűszerezett”. Bízva abban, hogy bár a jakabi tökéletességet ugyan nem érjük el, de ami tőlünk telik, azt megtesszük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése