2017. március 5.

Az öregségről

„Az ősz ember előtt kelj fel, és becsüld meg az öreg embert. És félj a te Istenedtől! Én vagyok az Úr! 3.Móz 19,32

Az utcán találkoztam egy kerékpárral szembe jövő éneklő „nénivel”, és köszöntem neki. Ő leszállt a kerékpárról és egy szép, piros almát adott a kosarából. Megmaradt az emléke, csak később olvastam a fenti bibliaverset, már serdülőként.
Azóta nagyot változott a világ. Minden az erőről, energiáról, fiatalságról, karrierről, sikerről, mozgalmasságról, a jövő tervezéséről szól. Ötvenen túl már nem kapnak a munkaerő után. A technika, elektronika „lehagyta” az idősödő nemzedéket. Valóban lassulnak az emberek a korban előre haladva, ennek szép, költői leírása Bibliánkban a Prédikátor könyve 12,1-8-ig, érdemes ízlelgetve olvasni.
Az öregség nem érdem, hanem kegyelem, nem mindenki érheti meg az öregkort, sok barátunk, rokonunk, szerettünk hagyott itt bennünket. Március havi bibliaversünk kettős erősítéssel írja elő az idősek tiszteletét: Becsüld és „félj a te Istenedtől! Én vagyok az Úr!” Ha úgy vesszük, Isten az öregek mellé áll. Ez vigasztaló és bátorító üzenet a „szépkorúak” felé, Isten nem hagy magunkra akkor sem, ha már erőnk fogytán, gondolkodásunk lelassult, az élet egyre inkább teher, mint öröm. A szülőtisztelet természetes követelmény a Szentírásban, ezt erősíti a tizparancsolat mellett a Péld 23,22. Jézus a kereszten is gondoskodott édesanyjáról. Az olvasott Ige minden „szülő korú” iránt kiterjeszti a tisztelet kötelezettségét. Gyakorlati teológiai tanárom egyszer így fogalmazott: „Tiszteld az ősz hajat, ha tököt takar is.” Nem kedves, de igen kifejező mondás a maga nyerseségével. Jób 12,12 a bölcsességet és megfontoltságot tartja az idősek kincseinek.
A régi nagycsaládos, több nemzedékes együttélés megváltozásával a nemzedékek közötti megértés igen meggyengült. Ezért fontos figyelmeztetés mindnyájunknak a tőlünk idősebbek iránti tisztelet. Érdemes megnézni azt is, hogyan gondolkodnak az öregedők saját állapotukról. Áprily Lajos igen szépen vall erről a „Kérés az öregséghez” c. versében.
„Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez
egy pátosztalan, kurta szó elég lesz,
a túlsó partot látó révülésben
a „Készen vagy?”-ra ezt felelni: — Készen.”
Milyen kegyelem, hogy minden nemzedéknek megvan a maga feladata az életben és mindegyik vállalja a rá eső részt. Így lenne kerek a világ. Idősebbek, akik közelebb vagyunk (emberileg) az örökkévalósághoz, többet imádkozhatunk az utánunk következő nemzedékekért és önmagunkért, mert „a mi segítségünk az Úrtól van, Aki teremtette az eget és a földet”.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése