úttalan

Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Az ÚR jön hatalommal 

Ézs. 40,3.10

Nem így egyben van Ézsaiásnál, de erről van szó. A kettő között kis közjáték, merengés a fű és a nép elhervadásáról szemben az örök Igével. És ez az Ige, ez a Hatalom jön.
Miről is szól ez a felhívás?
Ez a világ kietlen és puszta, itt pont nincs fű és virág, ami elszáradna. Mindegy merre megyünk, ugyanazt találjuk. Így aztán utat is bárhová építhetünk, ugyanoda vezet ugyanazon a tájon, nincs jelentősége 5-50-500 m eltérésnek a nyomvonalban. Nem egy komoly tervezési feladat. Megépíteni meg mindenütt ugyanolyan nehéz.
Már a teremtésnél is együtt van a kietlen, a puszta és a Lélek. Még a világosság előtt, bár nem biztos, hogy a látható puszta vidámabb hely. És ugyanott vagyunk, mindenesetre látható a puszta és van egy felszólításunk.
Felmerülhet, hogy egy pusztában miből lehet utat építeni? Elsősorban saját magából, az ott található anyagokból. Nehéz volna oda hordani, főleg hogy út sincs. Az a nyersanyag, amit találunk. Nincsenek kikötések: szélesség, esésviszonyok, pályaszerkezet, előírt ívsugarak, láthatósági követelmények, jelzések – mindenféle paraméter lehetne szabályozva. De nincs, út legyen, használható. Tudjuk milyen az. Biztosan nem lesz tájidegen, de azért felismerhető.
Az út erős szimbólum, statikusan dinamikus. Nem házat kell építeni, ligetet, üdülőt, karámot, palotát – annyi minden mást lehetne. De út kell, amin a haladás, mozgás az alapvető, igénybe vesszük nem birtokba. Használjuk és már ott is hagytuk.
Node ezt kinek építjük? Annak, aki hatalommal jön? Ő akkor is jön, ha nincs út, nem szorul rá. Ha kedve van az út mellett megy, vagy keresztbe, egy út nem lassítja vagy gyorsítja, ezzel neki nem lesz nehezebb vagy könnyebb bármi.
Az út nekünk kell. Hogy legyen hová mennünk a pusztában, a pusztából. Hogy ne higgyük, hogy csak a puszta van. Számos előnye van egy útnak, meg már annak is, hogy tudunk róla: létezik egy út. Hát még ha mi építettük.
Ha nem értünk a végére, akkor is már út az, azt bizonnyal jelzi honnan jöttünk. Akár visszafelé is mehetnénk, de nem ez a dolgunk. Mi most építünk, nem közlekedünk. Úgy magunknak, hogy a többieknek, akik hozzánk tartoznak. Vagy utánunk jönnek majd. Mert van jövő.