No, de hol van az ünnepelt?

Ne féljetek, mert íme hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
Lukács 2, 10-11.

Nemcsak jól sikerült, emlékezetes szülinapok töltik meg életünket. Előfordul, hogy egy születésnapi köszöntés nem jól sül el. Mint legrosszabb opció elfeledkezhetünk a születésnapról. Állítólag a férjek csak egyszer feledkeznek meg a feleségük születésnapjáról…. Bono - U2 énekese - is egyszer elfeledkezett megünnepelni az asszonyt, utána „önként” vállalta a vasectomiát.
Aztán lehet, hogy nem a várt ajándékot kapja a szülinapos, nem jó a kaja, ízetlen a torta, megbántják az évfordulóst, veszekedés tör ki és még ezer oka lehet egy elrontott szülinapnak.

Olyan is van, hogy egyáltalán nem feledkeznek el róla, sőt hónapokig készülnek az ünneplésre, hónapokig minden erről szól, óriási összegeket költenek ajándékokra, városokat borítanak fényárba, híres vásárokat tartanak heteken-hónapokon keresztül, már egy igazi iparággá fejlődik az ünnepléshez köthető előkészület. Több száz millióan vagy lehet, hogy milliárdnyian gyűlnek össze az asztalok köré az ünnepelni azon a napon, de az ünnepeltre igazán csak kevesen gondolnak. És arra sem, hogy milyen üzenetet hozott nekünk ez az újszülött születésével.
Igen a Karácsonyról van szó. Nem először írják le, de minden évben fontos felhozni a témát, hogy kevesebb flanccal és több csendességgel, befelé figyeléssel tudjuk Jézus születésnapját méltóképpen megünnepelni.

A karácsonyfa mellett, a terített asztal mögött, a családtagok között ülve, ajándékbontásra várva ma is gondoljunk az ünnepeltre és arra, hogy mi az üzenet.
Mintha ismétlődne a történelem, Jézus harminc valahány évesen ostorral kergette ki a kereskedőket a templomból kétezer évvel ezelőtt, ma újra árut és hatalmas vagyonokat csinálnak az istentiszteletből egyesek. Nagy Britanniában 2015-ben huszonnégy és fél milliárd fontot (kilenc billiárd forintot) költöttek ajándékokra karácsonykor a családok. Mennyi jót lehetne tenni ebből az összegből, mennyi ember sorsán lehetne változtatni, tehetjük fel ismét a kérdést. Persze nem arról van szó, hogy ne lepjük meg egymást, inkább csak a mértékről és arról, hogy ne zárjuk ki az ünnepeltet, engedjük őt is a családi asztalhoz, hiszen ő hozzánk jött, miattunk született meg.