Valami valakié. Ez szokásos felállás, viszonylag kevés dolog van, ami nem tulajdon. Hogy a tulajdonlás mennyire jelent tényleges birtoklást, hatalmat a birtok felett, az megint érdekes lehetne. Hiszen gyakran kiderül, a birtoklás is korlátozott, szabályozott, nem tehet valaki a tulajdonával teljesen azt, amit akar.
Általában a birtokosra figyelünk, és őt határozzák meg a tulajdonai. A szeme színe, a kocsija nagysága, megszerzett végzettségei vagy akár adósságai. Az határoz meg, ami a miénk, ezzel vagyunk azonosíthatóak. Már egyből a nevünkkel. De lehet ez fordítva is. Pont a birtokot is meghatározhatja az, hogy kié.
Hiszen nem mindegy kié a láb, ami odavisz, a kert, amiben megterem, a feladat, ami által megvalósul, vagy akár az ügyetlenség. Ez ugyanúgy minősít, másképp nézünk mindezekre attól függően, milyen viszonyban vagyunk a birtokossal. Nem ugyanaz a két sorozatgyártott golyóstoll, ha ismerjük a gazdájukat.
Itt jelentős dolgokról van szó, halhatatlanság, tisztelet, hatalom. Lényeges, hogy kié, hogy ismerjük a tulajdonosát, gazdáját. Nem ugyanaz az örökkévalóság, ha máshoz tartozik (már ha volna több is). Jó ezért, ha megismerjük a tulajdonost, őt mutatják meg a tulajdonai. És akkor természetes a tisztelet, nem csak a magától értetődő hatalom vagy az örökkévalóság miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése