Amikor befejezte beszédét, ezt mondta Simonnak: »Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat a halfogáshoz!« Simon ezt felelte neki: »Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.« És miután ezt megtette, a halaknak oly bő sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk. Intettek tehát a társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek a segítségükre. Azok odamentek és megtöltötték mind a két hajót, úgyhogy csaknem elmerültek. Ennek láttára Simon Péter Jézus lábaihoz borult és így szólt: »Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!« Mert a nagy halfogás miatt, amelyben részük volt, félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak, hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus pedig így szólt Simonhoz: »Ne félj! Ezentúl már emberek halásza leszel.« Erre kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték őt. Lk 5, 1-11
1. Reggel van. Jézus teljesen hétköznapi emberként a Genezáret-tó partján áll. A halászok fáradtan mossák hálóikat, csalódottak, semmit nem fogtak az éjjel. Hiába értenek a mesterségükhöz, hiába voltak kint egész éjjel, a mai bevétel elmarad. Természetesen Jézus nincs egyedül, tódul hozzá a sokaság, és hallgatja Őt, az Isten igéjét.
2. Ekkor Jézus segítséget kér attól a Simontól, aki éppen egy kudarccal teli halászaton van túl, és lehet, szívesebben menne aludni lassan.
3. Jézus beszáll Simon hajójába, amikor éppen nem túl sikeres, és persze Jézus jól tudja ezt. Ez kiderül abból is, amit mond Simonnak, miután befejezte a tanítást: evezz a mélyre és vessétek ki hálóitokat fogásra!
4. Jézus beszáll Simon hajójába, belép a hétköznapi életbe, és a hétköznapi, keze ügyében lévő eszközökkel tesz csodát. (Mózes)
5. Azt kéri, hogy alkalmatlan időben, alkalmatlan helyen halásszon. De bizalmat ébreszt a szívében a szava iránt, így mégis megteszi!
6. Ekkor rengeteg halat kerít be Simon a társaival.
7. Meglátja, hogy nem méltó Jézus közelségére, de Ő bátorítja: Ne félj! (Mózes)
8. Tanítványává választja Simont → és egy nehezebb feladatot bíz rá: az emberhalászatot. Kényelmesebb lett volna a halászhálónál maradni. (Mózes)
9. Halfogásra is alkalmatlan volt éppen, de most egy még nagyobb kihívást bíz rá: Isten országába hívjon másokat is. Ha nem is hálóval… (Mózesnek is kényelmesebb lett volna a pásztorbotjánál, megszokott, belakott, keretet, biztonságot adó hétköznapjainál maradni.)
Alkalmassá teszi őt erre. Úgy szólít meg, hogy alkalmassá is tesz: bizalmat ébreszt bennem a szavai, önmaga iránt.
10. Simon mindent ott hagyva, követi Jézust!
A hálókat, hajót, ami nem volt olcsó befektetés: a vonóháló, dobóháló olcsóbb, de a kerítő háló, amelyet a Galilai-tengeren használtak 30 m hosszú, 2-3 m széles. A csónakoknak is erőseknek masszívaknak kellett lenniük, hogy elviseljék a váratlanul lecsapó, tomboló viharokat. Ezek 8-10 m hosszúak. 2 m szélesek voltak. egykor, lehet, hogy apai örökség.
És a nagy fogást, mely most a hálóját szakadásig megtöltötte, és jókora bevételt, egy időre megélhetést biztosított volna a családjának.
Egy érdekes perspektíváért: „emberhalásszá teszlek”.
11. Simonnak a régi mestersége is beépül a tanítványságba – az Isten országáról szóló példázatokban használja Jézus ezeket a képeket: a kerítőhálót, mely mindenféle halfajtát összegyűjt, és majd csak a partra húzva Isten angyalai fogják külön válogatni a jókat a rosszak közül. Minden halász tudta, hogy ő is ki szokta dobni a zsidó tisztasági szokásnak nem megfelelő pikkellyel és uszonnyal nem rendelkezőket, mint pl. az angolnát, a jókat pedig edénybe teszi… (Mt 13, 47-48)
Vagy amikor azt mondja Jézus Péternek, hogy a tengerből kifogott hal szájában talált pénzzel fizesse meg a templomadót, akkor Ő ebben nem talált olyan meseszerű elemet, mint mi, hiszen ismerte a bölcsőszájú halféléket, melyek szájukban költik ki ivadékukat, és szájában találtak apró köveket, vagy akár pénzérméket... (Mt 17,27)
A régi mesterségének hasznát vehette új elhívásában is!
Az Isten országában sem haszontalan a korábbi tudás/tudásom, szépen beépül mindaz, amit eddig kaptam, csináltam. (Mózes vagy Pál!)
12. Jézus közösségbe hívja Simont: önmagával és a többi tanítvánnyal. Ha Jézussal közösségre lépünk, akkor egy tágabb és egy még tágabb közösség részesei leszünk. Sőt építőkövei. Már a tanítványi közösség se volt kis kihívás, hiszen a legszűkebb 12-es kör (12 törzs→ egész Izrael → egész világot hívja) is igen különböző, sőt ellentétes, ellenséges társadalmi körből kerül egy csapatba. De Jézus arra utalt ezzel, hogy ebben az új közösségben be fognak gyógyulni a sebek, el fognak tűnni az ellentétek (Simon a zélóta - Lévi a vámszedő). Mindkettőnek meg kellett változnia: L nem harácsolhatott, lophatott, S. nem lehetett erőszakos. Sőt, felebarátként kellett szeretniük egymást. Soha nem váltak egyformává, csak abban, hogy mindkettőt kiválasztották, és felismerte mindkettő, hogy ajándék az élete. De említhetnénk Júdást, aki az egyetlen júdeai tanítvány (Kariót nevű falucskából), a többiek Galileából származnak: „pogányok Galileája”- hellenizálódott, „származhat-e innen valami jó?”… Jézus mégis innen indul, és itt van itthon, és innen választja, talán éppen nyitottabb tanítványait. Innen nézve Júdás szabálykövetése, a körözvényre adott válasza: Jézus elárulása érthetőbb.
Pál is egy testvéri közösségbe próbálta összeforrasztani a különböző hátterű és kultúrájú csoportokat, embereket: „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Kr. Jézusban.” (Gal 3, 28)
13. Jézus hétköznapi embereket hív el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése