Igen aprólékosan megfogalmazott utasítás a nyugalomnap megszentelésére vonatkozó törvény. A 2Móz 20,10-ben közölthöz képest az állatokat (igavonó, az emberi munkát segítő) is megnevezi az író, ezzel erősítve a parancsot. Ez az igen részletes utasítás a szigorú hangvétel mellett kifejezhetetlen gyöngédségről tanúskodik a törvényt adó Isten részéről. (Lehetne ilyen szemmel nézni az ószövetségi törvényeket, rendelkezéseket?) Az az Úr beszél, Aki maga is megnyugodott a teremtés végén (1Móz 2,1-2). De az egyiptomi szolgaságból való szabadulásra is utal, amely szakadatlan fáradságot jelentett a népnek. A törvénynek két célja van: Isten imádatának és a teremtettség nyugalmának biztosítása.
Nesze neked 21. századi keresztyén barátom, hogy tudod ezt megvalósítani bibliás, elkötelezett keresztyénként? Folyamatos üzemű munkahelyekkel, névlegesen 44 órás munkahéttel, ami a valóságban sok helyen 70-80 órára bővül. Emellett gyermekeink, unokáink iskolai terhei is nőttek. Meg a kultúra, szórakozás, társas kapcsolatok, váratlan események időigénye! Vagy rossz lelkiismerettel tesszük a dolgunkat a hét minden napján, esetleg el is felejtettük, hogy Bibliánkban ez benne van?
Levéltári kutatásaimban találkoztam azzal, hogy milyen nagy igyekezettel próbálta saját egyházában megvalósítani a 2. világháború előtt a nyugalomnap megszentelését a református egyház szociális intézményeiért és munkájáért felelős vezető! Történeti kutatásaimban találtam rá Gergely Mihály: Ez a mi korunk c. könyvére (1963.), ahol szülőfalujáról, Varbóról (Borsod megye) írt. Leírja, hogy az ötvenes évek ottani nagy házépítési lázában a baptista hívők vasárnapokon istentiszteletre mentek és csak hétfőn folytatták a munkát, míg a falu népe végig dolgozta a vasárnapot is. Csodálkozva látta az író, hogy „a hívők” háza hamarabb felépült, mint másoké, akik „nem tartották az Úr napját”.
Jézus Krisztus azt mondja, hogy „A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért: tehát az Emberfia ura a szombatnak is” (Mk 2,27-28. v.ö. Mt 12,1-21, Lk 6,1-11). Érdemes az evangéliumi szakaszokat végigolvasni, hogy értsük Jézus álláspontját. Nem negligálja Isten törvényét, hanem – idézve ótestamentumi példákat – a helyén alkalmazza. Ha szükséges, a jó cselekvésében nincsen szünet. Azt hiszem, ez kihúzza a szőnyeget a törvényeskedők lába alól, de az emberi életet, idegrendszert, emberi kapcsolatokat romboló, életet rövidítő életmódot gyakorlók lába alól is.
Isten imádata a gyülekezet közösségében és egyéni csendességben valósul meg. Ennek alkalmait igyekezzünk megragadni. A teremtettség nyugalma és a mi pihenésünk ránk van bízva, ha már függetlenítettük magunkat az Isten rendjétől. Bölcsesség, átgondolás és megfelelő gazdálkodás szükségesek hozzá. (Meg tudjuk ezt beszélni hittestvéreinkkel?)
Tetszik!!!
VálaszTörlés