Hát igen, tavasz van. Hosszabbodnak a nappalok. Ez azért jó hatással van a hangulatra, optimistábbak vagyunk. Mi is úgy gondoljuk, hogy a világosság jó, jobb mint a sötétség. Jó az tehát, ha múlik a sötétség.
Már fénylik a világosság. A fény nem csak úgy van, hanem valamilyen forrásból ered. Praktikusan fényforrásból. Talán lényeges, hogy a sötétség megoldása a fény meggyújtása. És tudjuk, a fény energia: tűz, elektromosság, kémia, egyebek kellenek hozzá. Sötét lehet passzívan is, ahhoz nem kell semmi, az lényegében hiány, fényhiány. De a világosság mindig aktív, kis fotonok szaladgálnak, maga a fény egy folyamat. Ha nem tetszik a sötétség, valamit csinálni kell tehát, energiát, munkát befektetni. Magától nem múlik el, csak a fény űzi ki, mint a szeretet a félelmet – ahogy János evangéliumában is szerepel.
A fényben nincs sötétség, de mégis lehetnek árnyékok. A fény-árnyék ritkán abszolút, hirtelen állapotváltás, általában átmenet. A képi művészetek, de a szobrászat is nagyban épít rá. Az árnyék kiemeli a fényt és viszont. Játékos dolog ez, de a sötétségben nincs meg ez a játék. Persze a művészet épít a sötétségre is, arról is van mondanivalója, hiszen része a világunknak.
Az igazi világosság sok minden lehet. Praktikus a Napra gondolni, mégiscsak alapvetően ő határozza meg a napszakokat, hiszen ezért is lett teremtve. Vagy a szellem világosságára, az értelemre is gondolhatunk. Használjuk is, hogy valami világos, azaz érthető. Esetleg valaki sötét. A továbbiakban azonban kiderül, hogy János itt a szeretetre gondol. Neki már csak ez jár a fejében. De valahogy Pálnak is ez járt, nem véletlenül írta meg a szeretethimnuszt a korintusiaknak (1Kor 13). Meg Jézus is emlegeti. Mások is. Akkor csak nem lehet véletlen, hogy ilyen nagyra tartják a szeretetet. Ami ezek szerint simán összevethető jelentőségű a világossággal.
Szóval megfejtettük, már ragyogni kezdett a szeretet, és valamilyen forrásból egyre inkább kiárad. Itt vagyunk ma. Vagy volt János, amikor írta, most már világosabbnak kéne lennie. Több szeretetnek kéne lennie a világban, elvileg eme közel kétezer év csak hozott valami javulást. Vagy mégsem kelt fel a nap, esetleg napfogyatkozás van, felhő, köd, egyebek? Mert bizonnyal meglepődne azt látva, hogy ennyi idő után még mindig itt tartunk. Hogy ennyi, csak ennyi szeretet van a világban. De továbbra is mondhatjuk, hogy múlik a sötétség, jön a világosság.
Ez az egész parancs. Amit persze utána fejt ki, ez a kijelentés olyan, mint a jogszabályok preambuluma, bevezetése, ahol leírják, hogy miről is szól és minek a szabályozás. Leírja a helyzetet, és a továbbiakban a teendőket, betartandókat. Úgyhogy ez a helyzet és ennek megfelelően kell jelen lennünk, viszonyulnunk a dolgokhoz, tenni amit kell.
A szeretet forrását ismerjük. Mi legfeljebb a közeg lehetünk (ami persze mindig hátráltat, a fénynek a vákuum a legjobb), lehetőleg tiszták, hogy a fény oda juthasson ahová kell, a legkisebb veszteséggel. Legyünk egy köteg optikai szál...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése