Az öröm úgy tűnik nem alapállapot. Gondolkodunk, bambulunk, merengünk mit is kéne csinálnunk, de az öröm valahogy nem jut eszünkbe. Pedig ha eszünkbe jutna biztosan ezt tennénk, hisz örülni mindenki szeret. Az azért nem egy kellemetlen állapot. Miért is nem jut eszünkbe?
Pál szerint az Úrban lehet, illetve kell örülni. Legalábbis először, másodszor lehet simán is. Más ez, mint a "normális" öröm? Bizonnyal vannak teológiai gondolatmenetek, megragadható különbségek, de talán a hasonlóságok lényegesebbek. A szánk fölfelé görbül. A szemünk csillog. Meg ilyenek.
És ahogy illik, meg is indokolja Pál miért kell örülnünk: az Úr közel. Mind térben, mind időben. Merthogy itt van. Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk - mondjuk ezt máshol mondja, de jelzi milyen közel is van.
Jó ez nekünk? Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni, vagy legalábbis a keze ügyében lenni. Ha épp nagy az arcunk érdemes erre gondolni. Ellenben ha épp nem örülünk, esetleg el vagyunk keseredve, meg vagyunk fáradva, kétségbe estünk, akár jó okkal - lehet tudni, hogy szerető, kegyelmes Istenünk van, aki ismeri helyzetünket és minket is. Akinek a keze nem ártó, hanem védő szándékkal van felettünk. Igen közel hozzánk. Ne felejtsük el ezt. Ha már kétszer is mondja Pál. Először örüljünk komolyan véve a szavait, a parancs az parancs. Másodszor talán megy magától is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése