Szolidaritás, lojalitás, mindenféle szép latin szó működjön a testvérek között Pál szerint. Ami arról szól, hogy nem egy személy van egyedül, hanem kapcsolata van a többiekkel. Milyen jó is ez a közösségi érzés!
Itt viszont nem romantikáról van szó, hanem bűnről és kísértésről, próbáról. A teher nem kis kellemetlenség, hanem valami olyan, ami az ember egész lényét foglalkoztatja, bántja, amihez képest vizsgálja saját helyét, értékét a világban, a többi ember- vagy Isten vonatkozásában. Ami miatt el lehet keseredni, megkérdőjelezni alapvetőnek hitt rendet, helyzetet. Az itteni teher szó erkölcsi súlyt is jelent. Szóval több, mint nehézség.
A közösségvállalás ez esetben felelősség vállalás is, felelős vagyok a másik ilyen állapotáért. Rosszul érzem magam a bűne miatt és dolgom a helyzet rendezése. Nem megmondva a tutit, kioktatva vagy éppen számon kérve – hanem szelíden. De mégis stabilan, nem kísértésbe esve, hanem vigyázva magamra.
Gondolhatunk itt a megjelent bűn kísértésére is, de akár arra is, hogy kísértés lehet a gőgünk, önhittségünk, kicsinyhitűségünk… Megannyi módon el lehet rontani a közös teherviselést, ami lényegében a közösségvállalás elrontása. Akár a közösség nem felvállalásával, de túlvállalásával is.
És egy szabály jelenik meg ezzel kapcsolatban, a Krisztus törvénye. Amely kifejezést most nem elemezzük, de jelzi, hogy Kiről van szó, hogy kell hozzáállni a helyzethez. Elég jó példa és iránymutatás a követendő attitűdre…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése