Van. Talán az egyik legerősebb szó. A létet jelöli, ha valami van az gyökeresen más, mint ha nincs. A létezéssel nem lehet vitatkozni, itt sem dilemma, hogy van üdvösség. Nem lehet kérdés.
A létezés nagy kérdése az eredet, hogy lehet az, hogy valami van? Mitől van, mi által vagy miért? Merthogy a létezés nem természetes, az hogy valami van nem magától értetődő. A levés egy különleges állapot.
Pál itt meg is válaszol: kegyelemből, hit által, ajándékként. Szóval alig van közünk hozzá. Talán még a hitben lehet némi érdemünk vagy munkánk, de azért tudjuk, hogy azt sem mi csináljuk. Az is ajándék, ha mi erőlködünk a hitünkön elég rossz vége tud lenni.
Mondjuk nonszensz is a gondolat, hogy mi teremtenénk vagy érdemelnénk ki üdvösséget, esetleg megszolgálnánk azt. De azért olyan durván hangzik, hogy nem tehetünk érte semmit, nincs mivel dicsekednünk. Pedig olyan jó büszkének lenni valamire, leginkább magunkra. De nem lehet, maximum elfogadni tudjuk.
Ettől pont nem értéktelen lesz, hanem értékes, hisz mit tudna egy teremtmény hozzátenni a teremtéshez? Már üdvösség–ügyileg. Az üdvösség mégiscsak nagyságrendekkel felettünk van. A teremtményeknek más teremtményekkel és a teremtett világgal van dolguk. Itt lehet jelentős hatásuk, felelősségük. Például művelje és őrizze mind a világot, mind a teremtményeket, társait a létben. Javítson, építsen, gondozzon. Legyen ez jobb hely.
És akár adja tovább, hogy van üdvösség. És hogy hogyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése