Ha már az eljövetelről van szó, az nem történhetett hiába. Ez is igazolja, hogy el vagyunk veszve.
Csak még jobban igazolja persze, hiszen az eljövetel nélkül is elveszettek lennén, csak nem keresne meg és nem tartana meg senki. Ami azért egy, még a mostaninál is elveszettebb állapot.
Érdemes végiggondolni, hányféleképpen is el tudunk veszni. Nem biztos, hogy egyszerre, de számos ilyen élményünk lehet. Alapvető elveszés, amikor nem találnak minket, vagy mi nem találjuk magunkat, nem tudjuk hol vagyunk. Ez eltévedés jellegű, a hol kérdésre nem tudjuk mi a választ, vagy azok, akik keresnek.
Hasonló lehet, amikor másképp nem találjuk a helyünket. Elveszhetünk az információk, adatok között is, ami lehet egyszerűen mennyiségi, de akár az ellentmondásosság miatt is kiismerhetetlen. Ilyenkor egy történet fonalát nem tudjuk megragadni, ami akár személyes is lehet. A személyközi viszonyokban is nagyon el lehet tévelyedni. De a feladatok, teendők között is, vagy akár valami átlátása, megértése terén a részletekben veszhetünk el.
És a legrosszabbakhoz tartozik, mikor úgy veszünk el, hogy végünk van. Belátjuk, hogy nincs tovább, ahogy Ézsaiás mondja: Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom (6,5). Úgy veszünk el, hogy kiutat nem lelünk, megoldást, és valami végzetessel kell szembe néznünk.
Jézus pont ezért jött, hogy ilyen helyzetekben megkeressen és megtartson. Merthogy nincs kiút, ha kívülről nem találnak ránk mi innen belülről nem tudunk szabadulni. Ezt nem nehéz belátni, pont ez az elveszettség lényege. És a megkeresés, megtartás helyreállíthatja azt a jó rendet, ami nekünk képtelenség.
Legjobb tehát, ha hagyjuk magunkat megtalálni és megtartani. Már amennyire ez rajtunk múlik, de mindenképpen figyelhetünk a minket keresőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése