Egy látomást követő értetlenség után hangzik el a mondat. A látomás manapság ritka, a megvilágosodás, felismerés, rácsodálkozás valamivel ismerősebb. Azonban az ezeket kísérő értetlenség nem ritka. Hogy ez így hogy?! Ilyenkor jól jöhet egy angyal, aki még homályosabbá teszi az egészet.
Az erő, a hatalom hat a világra. Akkor nem számítana az erő?
Az erő kommunikációban lehet hangerő, gyakoriság. Aki nagyobb erővel kommunikál az uralja a kommunikációt, nincs köze az etikához, igazsághoz, viszont nem lehet nem észre venni és akkor is van hatása, ha kritikusan szemléljük, vagy egyértelműen demagóg, álságos. A reklámok is általában hangosabbak, dinamikusabbak és színesebbek mint a való világ vagy a reális tájékoztatások. Nem is a valóságról szólnak, nem ez a feladatuk.
A hatalom általában korlátozás – ez a hatalom feladata. Ami már a teremtésnél is megjelenik, a szétválasztásoknál. Mindennek van határa, így az erőnek is, mondjuk egy másik erő. Vagy eléri hatótávolsága végét: két mágnes nagyon erős tud lenni egymáshoz közel, de már néhány centi is jelentéktelenné teheti ezt a hatást. Kevés dolog van, ami nem határolt, nincs egyéb hatásoknak, hatalomnak is alávetve. A hatalom így tart rendet, általában a saját rendjét.
A hatalom életteli: akkor érezzük, hogy élünk, amikor hatunk. A modern embertípus alakítja az életét, eléri céljait, sikeres stb. Ehhez nagyrészt erő és hatalom kell. Ha nem tudunk hatni a környezetünkre az lehangoló, ma illik aktívnak lenni. Az idősek, elesettek gyakori panasza, hogy más semmit nem tudnak csinálni – amíg megvan ez az erejük és hatalmuk általában nem merül fel bennük a fölöslegesség érzése.
Úgy tűnik azonban Istennél másképp mennek a dolgok. Jézus szerint a Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit (Jn 6,64). Vagy megfigyelhetjük Ő mikor mondott le a hatalmáról és mikor élt vele. Pl. nem kért tizenkét sereg angyalt őrző-védőnek maga mellé, akik frappánsan lerendezték volna az elfogására érkezetteket. Ellenben mások javára élt vele, hiszen gyógyított, csodákat tett, stb.
Az erő és a hatalom nem feltétlenül rossz. Talán itt nem ezek alapvető elutasításáról van szó, hanem ezek kizárólagosságának elutasításáról. Nem ezeken múlik. Nem ezekben kell bízni, hiszen mégiscsak Isten a világ és a Seregek Ura. Neki van elég az erőből és hatalomból is, azonban (elsősorban) nem ezt akarja adni nekünk. Hanem a Lélekre kell figyelnünk.
A Lélek, amikor már nem a mi, már nem az én számít. Az eszközség, a személytelenség. Már nem az én személyem, hanem Isten személye. És lehet csodálkozni, értetlenkedni. Ez belefér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése