2017. június 11.

Szent, szent, szent a Seregek URa, dicsősége betölti az egész földet! Ézs 6,3

A szent egy erős jelző. Ha tudatosan használjuk, akkor azért nem egy hétköznapi szókapcsolat valamivel. Főleg, hogy itt nem is csak mellékes tulajdonság, hanem kijelentés, kinyilatkoztatás. A Seregek Uráról állapítják meg a szeráfok – bárkik is legyenek ők, de bizonnyal jól értesültek –, hogy szent. Elsősorban ezt akarják róla mondani, ez a legfontosabb.
Egyszer elmondva sem lenne gyenge. A kettő mondjuk olyan dadogós, bizonytalan, minek is ismétlik? Nem sokkal erősebb az egynél és inkább csak erőlködés, erőltetés. Háromszor elmondva viszont erős. Az már nem véletlen, megvan a ritmusa, tekintélye. További ismétlés pedig nem sokat tenne hozzá.
És a dicsősége betölti a földet. Mondják a mennyei lények. Bizonnyal persze a mennyet is, de ez most nem a mennyeieknek szól, ők úgyis tapasztalják. Mi pedig mit állnánk ott nézve a mennybe? Nekünk itt van dolgunk, itt kell meglátnunk Isten dicsőségét. És ránk kell szólni, ha nem vesszük észre. És nem vesszük észre, ha nem figyeljük. Pedig betölti, jó úgy körülnézni.
Jó néha, ha más perspektívából megmondják mit kéne észrevennünk. És akkor észrevesszük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése