2017. május 28.

Ne légy csak mintha minta!

„Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik.”  Máté evangéliuma 18,6.

Sokáig rejtély volt számomra, hogyan lehet egy kis gyermeket megbotránkoztatni. Mire gondolhat a fenti kijelentésben Jézus? Hiszen a gyermekek olyan ártatlanok, naivak, hiszékenyek, vidámak és tiszták. Nehéz elképzelni, hogy valakiben megrendül a hitük. Az olyan felnőttes viselkedés. Számomra legalábbis nehéz ezt elképzelni.
Mit is jelent a megbotránkoztatás? A mai hétköznapi nyelvben nem is igazán használjuk. Az eredeti jelentés az a csapdába ejtés vagy bűnre csábítás, azaz bűnbe vinni valakit.
Apaként azt tapasztaltam, hogy a gyermekeim hihetetlen módon kötődtek szüleikhez, ragaszkodtak hozzánk, a végtelenségig megbíztak bennünk. Melyik szülő ne játszott volna a kicsijével, hogy feldobta és elkapta? Minden gyerek élvezni szokta és hatalmas kacajok hallhatók a mókázás közepette. A tinédzser korszakban aztán minden a visszájára fordul. A kételkedés lesz a fiatal fő kommunikációs eszköze, szembefordulni mindannak, amit „az ősök” képviselnek. De kis gyerekkorban a szülő a minta, a példakép. Ő az, akit mindenben utánozni kell. És ez nagyon rendben is van, mert így tanul meg nagyon sok mindent az apróság.
Mintának lenni nem könnyű. Sokan talán e miatt is félnek a szülőségtől. Lehet-e hosszú évekig a szülői példát fenntartani hitelesen? Ez nem egy látványos produkció, nem egy show. Az eredmény pedig nem mindig látható azonnal. Sok szülő csak évtizedek után kap visszajelzést leszármazottjától, hogy milyen jó apa vagy anya volt.
Elrontani is ilyen észrevétlen lehet a példaadást. Gyarlóságok, rossz szokások megtartása évek alatt rossz példává teszi a személyt. Ez a lassú folyamat megmérgezi a gyermek szülőbe, önmagába és az emberekbe vetett hitét. Csalódik mindezekben, és ami még rosszabb, követni kezdi és átveszi ezt a mintát.
Van, hogy egy cselekedettel, szóval botránkoztatunk meg valakit. Ez talán könnyebben megbocsátható, mint ha egy hosszú folyamat következménye lenne.
Szóval mi a lényeg? Igazából mindenki egy minta a környezete felé. Életünkkel lenyomatot készítünk. Ahogyan élünk azzal kapcsolatban nincs mindig azonnali visszajelzés. De figyelnek minket és látják, ha a Jóistennel szoros kapcsolatban krisztusi és hiteles életre törekszünk. Meg azt is látják, ha ez nem így van.
Ha erősek és ragaszkodók vagyunk az Úrral való kapcsolatunkban, akkor nem kell félnünk, senkit sem viszünk rossz útra és nem ejtünk egy lelket sem csapdába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése