2Kor. 5,11
A meztelenség manapság ritka. Az emberek ruhában mutatkoznak, talán csak csecsemők vagy igen apró gyerekek fordulnak elő meztelenül. Melegben és biztonságban is így van, tehát a ruha elsődleges célja nem a védelem. Inkább a takargatás, rejtőzködés. No meg jó benyomás keltése, státusz megjelenítése stb. E mellett persze praktikus is sokszor és a védelmi funkció sem lényegtelen azért.
Az ember eredendően meztelen. A csecsemő is, meg az Édenben sem kellett ruha. Természetességgel vállaltuk magunkat, merthogy egy jó világban éltünk. Nem kellett félni, hisz nem volt ellenség és mi sem voltunk ellenségesek. Nem volt mit takargatni és nem volt ki elől – hisz ismertek és elfogadottak voltunk. Talán ez a naivitás kora…
Aztán megjelennek az érdekek, a célok, a hazugságok. Az először hazudók eltakarják a szájukat, nem néznek a másikra, a szemébe meg különösen nem. Felnőtt korra már megy a hazugság teljesen nyílt tekintettel, és legjobb ha mi is beleéljük magunkat – őszinték lehetünk, hiszen elhittük saját hazugságunkat. Látva a világot a hazugság nem szégyen, csak kicsit kellemetlen a lebukás – amit gyakran nem bocsánatkérés követ, hanem agresszió. Furcsa ez, hogy erővel, agresszióval, fenyegetéssel lehet egy hibán/bűnön tovább lépni a megbánás, bocsánatkérés, jóvátétel helyett. De a témánk szempontjából ez csak kitérő volt, ne takargassuk, hanem térjünk vissza.
A meztelenség ábrázolása nem véletlenül tabu valamennyire. A szex eléggé „elemi ösztön”, erős késztetés. Lehetnek helytelen megnyilvánulásai, a Biblia is beszél a szexuális jellegű bűnökről. Ez összefüggésben lehet a meztelenséggel, de a meztelenség önmagában nem feltétlenül erotikus. Egészségügyben természetes, bár nem kellemes helyzet. Az olyan intim beavatkozások, mint egy katéterezés vagy nőgyógyászati vizsgálat csak külsősök számára tűnhet érdekesnek, valójában nincs erotikus felhangja.
A meztelenség sokkal inkább a kiszolgáltatottság. Főleg felöltözöttek között. Nem véletlenül megalázás ez bizonyos hatalmi helyzetekben. Nehéz büszkén, nyíltan vállalni magunkat – minden látható hibánkkal, fogyatékosságunkkal, szégyenünkkel – mikor mások rejtőzködhetnek. Mikor egyoldalú a meztelenség. Vagy kölcsönös, de csak nekem van takargatni valóm, a másik vállalja magát.
A meztelenség összefügg az ítélettel. Az ítélet meg az érdeklődéssel és fontossággal. Azok előtt inkább szégyelljük magunkat, akik számítanak, legalább egy kicsit. A buszon másképp viselkedünk, mint a baromfi udvarban, noha mindkét helyen látnak. De a csirkék nem számítanak. És behelyettesíthetőek bármivel. És természetes, hogy számít mások véleménye, mégiscsak minimum fura, ha valaki meztelenül flangál egy városban, vagy úgy viselkedik, ahogy nem szoktak vagy nem illik. Van egy énképünk, amit kifelé is fenn szeretnénk tartani. Nagyjából azonos vagyok azzal, amit megmutatok magamból, ha mást jelenítenék meg az disszonáns lenne. Meg képmutatás, megtévesztés, egyebek. Hacsak nem direkt. Hogy jobban ítéljenek meg. Például számomra előnyösebben, hasznosabban.
Mindenesetre köztudott az, amire Pál itt felhívja a figyelmet. Lesz leplezetlen állapotunk – ami egyébként van is, hiszen Isten szeme mindent lát – és jó ennek tudatában lenni. Talán fizikai meztelenségünk még vállalható lenne. De milyen lehet az elme, a szív, a lélek, a szándékok és gondolatok megítélése – és nem is csak úgy általában, hanem Krisztus előtt állva? Nem véletlenül rettent meg mindenki Isten jelenlététől, és ez nem a hatalmáról szól. Hanem az abszolútról, a tisztáról, igazról - aki simán lehet leplezetlen, mi pedig olyanok vagyunk amilyenek.
Nem egy könnyű helyzet. És rajtunk is múlik mennyire lesz nehéz...
Végezetül klasszikus egy vicc, amit nem bírok kihagyni, és kapcsolódik is valamennyire. Több névvel is előfordul egy rabbitól származó megjegyzés, így bátran magunkra vehetjük:
Na, na, Gelb/Blau/stb. Nem vagy te olyan nagy, amilyen kicsinek mutatod magad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése