Korinthusban a Lélekről is sok szó esett, meg a szabadságról is. A Lélek ajándékaiban gazdagnak ismerték magukat, ezért Pál apostol igen széleskörű tanításban részesítette őket (1Kor 12-14. fejezetekben). Mai napig eligazítanak ezek az igék minden kereső és többre vágyó keresztyént a lelki ajándékok tekintetében, beleértve a szeretet uralmát Isten gyülekezetében.
Korinthusban minden szabad volt, híres, sőt hírhedt volt a város a szabadság, szabadosság uralmáról. Ez a gyülekezetben ugyan megszűnt, de minduntalan beleütköztek a régi élet kísértéseibe, az átlagember életfelfogásába: „Azt csinálok, amit akarok”. Ez az egocentrikus magatartás megfelelhet az egyénnek, de megterheli a közösséget, amelyben él. Ha embertársam rovására élek szabadságommal, őt megrövidítem, a szabadság lényege ellen vétkezem. Ahol a kiváltságosok ülhettek fel a szabadság szekerére, ott százezrek, milliók szabadsága, emberi joga volt sárba tiporva.
Keresztyén szemmel vizsgálva a szabadságot, Jézus Krisztusra és tanítására kell figyelnünk. Az ő szabadságát nem vonhatjuk kétségbe, a tökéletes szabadságot élte meg. Adófizetésnél: „Adjátok meg… a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” A törvény őreivel szemben: „A szombat lett az emberért,… tehát az Emberfia ura a szombatnak is.”(Mk 2,27-28.) Nála a szabadság azt jelentette, hogy saját, isteni útját járta, és újragondolta az elődök (törvény, próféták) munkáját. Amit rontott: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.”(1. Ján 3,8.) (Akkor is, amikor a vallásos, holttá vált tradíciókat bírálta.)
Jézus szabad volt, szabadságban élt, ez a szabadság vitte a keresztre. Abban teljesedett ki függetlensége, hogy önmagától (ima a Getsemáné-kertben: „ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.” Mt 26. 39.), az emberektől (Péter tiltakozása a szenvedés megjelentésekor: Mt 16, 21-23.) és a bűntől („eljön a világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma.” Jn 14, 30.) is szabad volt, és úgy ment a halálba az egész világ üdvösségéért. Nála a szabadság nem volt ürügy a szolgálattól való menekülésre. Sokkal jobban tisztában volt a fönnálló világ realitásaival (bűn, elesettség, nyomor…), minthogy szabadságával isteni uralmát láthatóan valósította volna meg a megváltás műve helyett.
A szabadság tehát a jelenlegi világ realitásaihoz való alkalmazkodás, a szolgálatból, munkából részt vállaló magatartás. Szabadnak lenni más javára, ez krisztusi magatartás. Erről szól a bevezető igevers. Az Úrnak lelke segít erre a szabadságra, és erőt ad a gyakorlásához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése