A világ egyszerű. Az élet is egyszerű. A dolgunk is egyszerű. Minden egyszerű.
Úgy tűnik, mintha igen-nem között kellene választani, és az egyik választás erősen javallott. Node miről szól egy igen vagy egy nem? Biztosan nem a kérdésről, ami akár értelmetlen is lehet. Szólhat érdekekről: anyagi, megélhetési, presztízs és egyebek. Lehet gondolkodni rövid, közép és hosszú távon is. Benne vannak az érzések, késztetések: félelem, bizonytalanság, gyűlölet, harag, segítőkészség, mentegetőzés, önbecsülés, gondoskodás, szégyen, büszkeség, szolidaritás, lojalitás, szeretet – számtalan indulat. Az egyik válasz esetén is felmerülnek ellentétes szempontok, érvek vagy a másik választ is lehet ugyanazzal indokolni.
A legegyszerűbb eldöntendő kérdés is káoszhoz vezethet, ha bele gondolunk. Ha megpróbáljuk megérteni mélységében, felfogni az összes mögöttest ami egyébként benne is van. És mivel eldöntendő kérdés, nem lehet 30% / 70% arányban választani, egy lehetőségünk van és az 100% értékű. Aztán magyarázkodhatunk, hogy nem ezt akartuk, nem erre gondoltunk, nem így értettük a kérdést, azért válaszoltunk így.
Nem csoda, ha többnyire bele sem gondolunk. Rutinból, szokásból, mindenféle befolyásolások által alakítjuk a dolgainkat, éljük az életünket, hozzuk meg döntéseinket. Hiszen mekkora felelősség és teher lenne mindig mérlegelni, belegondolni, utána nézni miről is van szó – merthogy általában nem a hangoztatott jelszavak rejtik a tényleges tartalmat. Minden döntésünket ilyen mélységig előkészíteni – a fogmosástól a politikai szavazásig, zokni választástól a párválasztásig, film nézéstől a munkahely/iskola eldöntéséig – képtelenség és időben/információfeldolgozásban is megoldhatatlan. De azért érezzük, nem egészen azonos súlyú dolgokról van szó.
Ilyenkor jöhetnek jól a sablonok, amikből több is kínálkozik, akár a Bibliában is vannak ilyenek – érdekes házi feladat lehetne mondjuk ötöt találni a következő hétre :) Mikeás hármas szempontjai kifejezetten praktikusak: a törvény (mely inkább erkölcsi, Mikeás könyve nem a formális hanem sokkal inkább a humánus viselkedés számonkéréséről szól), a szeretetre törekvés (szemben az önzéssel, hatalomvággyal stb.) és alázat (pl. másikra – aki lehet Isten is – figyelés, többiek elismerése). Ezeket mérlegelve nagyon eltévedni, mellé nyúlni nem valószínű. Ráadásul ezen mérlegeléshez mindenkinek minden rendelkezésére áll, tudjuk hogy ez jó és az Úr ezt kívánja.
Így aztán rosszul döntve, cselekedve nem lehet mentség, pozitív esetben pedig nincs miért büszkének lenni, hiszen ez az alap.
Mert egyszerű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése