A Biblia szerint Isten azt akarja, hogy az ember örüljön. Isten áldásainak gazdagságával meg is teremtette ennek az okát. Az baj viszont, hogy elveszítettük az érzékünket, amivel felfedezhetnénk, hogy milyen sok mindennek örülhetünk. Ezért kapunk parancsot Igénkben: találd meg azt az örömöt, amit Isten adott neked és a hozzád tartozóknak. Csüggedésre, szomorúságra, kétségbeesésre nagyon könnyen találunk okot, ezért szükséges a parancs, hogy örvendezzünk annak a jónak, amit Istenünk adott.
A fenti felszólítás akkor hangzott el, amikor Izrael népe túl volt a pusztai vándorláson, az egyiptomi fogságon. Nem tudtak örülni? Tudjuk a Szentírásból, hogy megszépült a viszontagságos múlt, és visszasírták az egyiptomi hagymát, húsos fazekakat, s elfelejtették a megölt csecsemőket, a korbácsokat, a felemelt munkanormát, amelyet szüleik szenvedtek meg. Voltak, akik megpróbáltak berendezkedni, voltak elégedetlenkedők: „Csak ennyit adott az Úr?” Kártevők is pusztítanak, aszály is súlyt. Mások elfelejtették, hogy az Úr adta kezükbe a földet. Büszkeségük nem engedte látni a hála és öröm okait. Voltak, akik féltek attól, hogy a legyőzött, elűzött népek visszajönnek, pedig Isten nekik ígérte az országot.
Természetesnek tartjuk az élet dolgait, jó, hogy az Isten mindent megad, ez jól van kitalálva. Csak éppen annak az öröme marad ki az életből, hogy fölfedezzük Isten ajándékait. Nincs érzékünk jól látni az életet.
Egy érettségi találkozóról hallottam, ahol a volt diáktársak beszámoltak életükről. Érettségi után felvettek egyetemre, tanultam, lett munkahelyem – sorolja az egyik. Külföldi tanulmányút, házasság, gyerekek, akik már nagyocskák. Nagy áldozatokkal összehoztunk egy lakást, igazából jól vagyunk. Van kocsink is, egy BMW. Megvan minden, de mennyi csalódás, betegség, megaláztatás, és még mi minden! Igazából nincs minek örülni.
Megszólalt egy másik. Hasonló dolgokat mondott: tanulás, munkahely, házasság, gyerekek, gondok és örömök velük. Véletlenül kiderül, hogy az egyik gyermek gyógyíthatatlan beteg. Megemlítette, hogy milyen sok mindenre tanította meg őket ez a beteg gyermek. A családtagok megtanulták, hogy nem saját magukért, hanem egymásért érdemes élni. „Van még egy Suzukink is, de jó, hogy megy, mert a nagyszülők éppen most robbantak le és gyakran visszük őket orvoshoz. Olyan jó az Isten!” – fejezi be mondanivalóját.
Két ember, az egyik nem találja meg örömét, eszébe sem jut, hogy Isten adta mindenét. A másik gondok, nehézségek között is örülni tud, és azt mondja: „Olyan jó az Isten!”
A különbség: az egyik a teljes valóságot látja a világban, látja a láthatatlant is, ami ugyancsak valóságos. Látja Isten jelenlétét, aki kezében tartja az eseményeket, hatalmasan munkálkodik, a benne bízókat szilárdan tartja kezében és nagyon szereti őket. A másik szemléletéből ez mind hiányzik, egy Isten nélküli világban él, pedig ott is jelen van Isten, csak nem érzékeli. Vagy nem is akarja?
Milyen akadálya van annak, hogy valaki meglássa Istent, minden jó adományozóját, aki jót készít nekünk, és örömöt is találjon benne? A sok akadályból néhányat említek:
A lelki vakság, ami mindnyájunk tulajdonsága lett a bűneset óta. Az Isten elleni lázadás következménye, hogy megromlottak érzékszerveink. Nem merünk bízni Istenben, mert nem érzékeljük a teljes valóságát. Adjon meg mindent, de közösségre nem lépünk vele, ajándékát csak adja, aztán nincs rá szükség.
Vannak mártírok, akik szeretik sajnálni és sajnáltatni magukat. Szenvedni akarnak, másokat vádolnak és irigyelnek, úgy állnak másokon bosszút, hogy nem hajlandók örülni. Ők hátrányt szenvedtek, nem szeretik őket eléggé. Isten pedig megvont tőlük valamit, és akármi mást kapnak, nem hajlandók örülni.
Emberi gőg, Mindent saját teljesítményének, bölcsességének, körültekintésének, jó emberi kapcsolatainak, munkabírásának köszönhet. Nincs szüksége segítségre, maga is boldogul, és lenézi azokat, akik gyengék lévén mások segítségére szorulnak. Minek örülne, ha kifáradt a sok munkában, nehéz az élet, mindenért meg kell küzdeni!
A kioldódás ezekből az Isten előtti megalázkodás. Ha valaki kész felismerni és beismerni, hogy ezek az akadályok az Istentől való elszakadásnak, a bűnnek a következményei, ennyire megromlott a lelkünk, akkor lesz kész elfogadni Istentől mindazt, amit ő adott, és örömöt talál benne.
Öröm azt látni, ha egy ember előtt felragyog Isten szeretete! Jézusban jelent meg ez a szeretet, Aki önmagát adta értem. Amikor meggyőződéssé válik, hogy senkiben nincsen nagyobb szeretet annál, mintha életét adja a barátaiért, és Jézus barátjának tekint, ezért adta életét értem. Így Isten gyermeke lehetek, hozzátartozom nagy családjához. Feladatokat adott, a mennyben pedig helyet készített. Vannak nehézségeim, csalódásaim, betegség és gyász is rám talált, de látom azt a sok jót, amit Isten adott, és ennek nagyon tudok örülni. Azt is tudom már, hogy akik Istent szeretik, azoknak tényleg minden javukra szolgál. A legfőbb jót Jézus Krisztusban kaptuk – Istennek legyen hála az Ő kimondhatatlan ajándékáért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése