Számos állítás van ebben a mondatban. Van(nak) elveszett(ek). Az Emberfia meg jött megkeresni meg megtartani.
Az elveszettség általában rossz. Az elveszett nincs a helyén, hiányzik, aktuális helyén vélhetőleg haszontalan, felesleges stb. Ez független az elveszett értékétől, hiszen ami elveszett, az aktuálisan értéktelen.
Jó hír, hogy megkereshető és meg is tartható az elveszett – ami elveszett, az még nem ment tönkre. Ha visszakerül a helyére és ott meg is marad, hasonlóan használható és értékes lesz ismét. Bizonnyal jobban is fogja érezni magát.
Noha az elveszettség lehet kényelmes is – az elveszettnek nem kell tennie a dolgát, hiszen nem is tudja, ha nincs a helyén. Míg a helyén lenni talán fárasztóbb, felelősségteljesebb, stresszesebb. Az elveszettség is stresszes, de a helyünkön lenni is – egyik helyen az értelmetlenség a gond, másikon a felelősség.
Így már dilemma, hogy meg akarunk-e kerülni? Nem is olyan egyszerű és optimista a képlet.
Ismét jó hír, hogy az Emberfia jött keresni. Nem angyalok, speciális kereső teremtmények keresnek pl. lángpallossal, nem is a CIA, FBI, TEK, rendőrség meg egyebek. Nem az erőszakszervek. Meg nem is a szentimentális szindrómás segítők, mindenáron megmenteni akaró jóakarók vagy valamit ránk sózni akaró ügynökök, esetleg önös érdekből felénk forduló s megtalálásunkkal kérkedők, abból hasznot húzók. Sokan és sok célból kereshetnének, és bizonnyal keresnek is.
Az Emberfia azonban mégiscsak más eset. Például ismeri a helyünket. Ismer minket is és tudja, nem elég megtalálni, meg is kell tartani bennünket. A helyünkön, a feladatunkban. Nem karhatalommal és nem is hazugságokkal, ígéretekkel vagy jutalmakkal. Úgy jön fölülről, hogy közben mindig is lent van, sorstársunk, hiszen Emberfia.
Nem biztos, hogy kényelmes vagy gondtalan a helyünkön lenni. Viszont ennek van értelme. És ráadásul nem is vagyunk egyedül ebben – a megtartás az Ő jelenlétét is jelenti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése