Van-e bátorságunk? Nagy kérdés ez. Mihez is kéne bátorság? Talán nagyobb kérdés, hogy mihez nem? Ha bármit is akarunk, ahhoz bátorság kell. Mert változást hozhat, kiszámíthatatlan lehet. A bátorság elemi igény, mindenhez szükséges. Talán még az ellentétéhez, a gyávasághoz is - hiszen a gyáva is tudja aktuális cselekvésének vagy nem-cselekvésének várható következményeit, és számol velük. Kénytelen számolni, hiszen minden következményekkel jár.
Szóval a bátorság "egy olyan döntés, ami az akaraterőnket arra használja hogy szembenézzünk a szenvedéssel, fájdalommal, veszéllyel, bizonytalansággal, vagy megaláztatással". (Wikipedia.hu) Egyesek az érzelmekhez sorolják, és kétség kívül van érzelmi töltése egy bátor döntésnek. Vagy klasszikusan az erények közé is tartozhat (andreia, fortitudo), amihez több érték kapcsolódhat, mint például mértékletesség és a türelem.
Ami bizonyosnak tűnik, hogy van mértéke, lehet túlzott, mint a vakmerőség, meggondolatlanság, és túlontúl kevés is lehet belőle, ami a már említett gyávasághoz vezet. Számos egyéb lelki tényezővel interakcióba léphet, például a harag erősítheti, a félelem gyengítheti, az ész racionalizálhatja a szeretet pedig optimalizálhatja. Persze ennél jóval bonyolultabb az ilyen irányú kapcsolat, ezek csak ötletszerű és nem is mindig érvényes ötletek. Valamint a körülmények is befolyásolhatják a bátorságot, aktuális fizikai állapot, társadalmi helyzet, környezeti hatások, időbeli vagy helyszíni körülmények stb. Máskor és máshol, mással és másként történt dolgok bátorságtartalma nem feltétlenül ugyanaz.
Minden relativitása ellenére a bátorság mégis valahogy abszolút, felismerhető. És amit általában nem tesznek hozzá az az igénkben előkerül: van alapja. A bátorság tehát nem szeszély, pillanatnyi elhatározás, esetleg erőlködés. Összefügg a bizalommal. Azért lehetünk bátrak, mert van bizalmunk. Esetleg tapasztalatunk is, vagy kipróbáltságunk, mindezek előkerülnek a Bibliában.
A bátorság a nem bejáratott, megszokott rutinon kívüli dolgokról szól, amikben komoly kockázat is lehet. A bizalom nem írja felül a félelmet, attól hogy jó hittel nekivág valaminek az ember még nem jelenti azt, hogy ne félne. Hiszen valós veszélyekről van szó, komoly dilemmák lehetnek, általában nem egy egyszerű helyzet, még akkor sem, ha kisebb a tétje. Hiszen úgy nem lenne szükség bátorságra.
Az eddigiek félrevezetők lehettek - csak hát nem volt szívem kihagyni -, mert az itt levő παρρησία szó nem általában a bátorságot, hanem a szólás bátorságát, nyilvános bátorságot, nyilvánosságot jelent elsősorban, vagyis közösségi jellegű. Nem magán-cselekvés, általános kockáztatás, virtuskodás vagy ilyesmi. Ez a bátorságunk az emberek felé nyilvánulhat meg, ilyen bátorságot kér Pál az ige hirdetéséhez. De Isten felé is lehet ilyen bátorságunk, ami szintén kemény dolog. Nem a jézus-haver korban vagyunk, amikor az istenekkel traccsolnak és vitatkoznak az emberek, hanem a Szent Istenről van itt és ekkor szó. Akihez méltán nem mert szólni Mózes. És nekünk lehet ehhez bátorságunk - úgy, hogy közben Isten nem alacsonyodik le haverrá, hanem minket emel fel, figyel ránk.
Az itt említett szabad út, nyitott ajtó, ami Jézus. A fordítások ezt a részt többféleképpen adják vissza: "a benne való hit által van bizalmunk és biztonságos utunk Istenhez", "a belé vetett hit által járulhatunk bátran és bizalommal Istenhez", "Benne van bátorságunk és szabad utunk, hogy hűsége révén bizalommal közeledjünk Istenhez", "Benne, a belé vetett hit által járulhatunk bátran és teljes bizalommal Isten elé", "A kiben van a mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk Istenhez az Ő benne való hit által".
A bátorság itt nem emberi teljesítmény. A kapcsolatról szól, van alapja kapcsolatba lépnünk egymással és Istennel. Lehetségessé válik, de nem mi általunk van ez, nem mi csináltunk bármit is, mi csak élhetünk ezzel a lehetőséggel. De tudhatunk erről, felismerhetjük lehetőségként és ez a kapcsolat új, más távlatokat adhat. Ez a kapcsolati bátorság nem akármilyen hiten és bizalmon alapulhat: örök végzésen, amely már megtörtént és készen van Jézus Krisztusban.
Ezért nem kell elcsüggedni, mint a továbbiakban a felszólítás jelzi, hanem ebből a szempontból nézzünk körül. És mindjárt mást láthatunk.
Tetszik...
VálaszTörlés