Már késő?

Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Préd 3,1

Ha úgy nézzük a dolgokat, akkor nem sok értelme van az egésznek. Csak egy végtelen körforgás. Hiábavalóság minden. Még az élet is. Minden csak ismétlődik. Minden nap egyforma – Homer Simpson is sírva fakadt, amikor azt olvasta a napi horoszkópjában, hogy „ez a napod is a szokásos lesz” –, a napi rutin és az évszakok változása, az évek múlása, új generációk megjelenése. A legbiztonságosabb élet is egyszer elmúlik, a legnagyobb vagyon is olyanhoz vándorolhat, akit nem feltétlen akart örökösének a vagyon birtokosa. Hát akkor mi értelme mindennek?
Azt is megtudhatjuk a Prédikátortól, hogy sokféle életesemény történik velünk és ezeket nem akármikor élhetjük át. Mindennek meg van az ideje. Egy rendszert kapunk, egy vezérvonalat: ha e szerint élünk, akkor nem fogjuk monotonnak érezni mindennapjainkat, hiszen nem kell egyformának lennie. Az ember sok mindent képes elviselni: fájdalmat, szomorúságot, veszteséget és ugyanakkor sok izgalmas kihívásnak tehetünk eleget. De az időzítés kulcsfontosságú.
Ha ezt követjük, akkor értelmet nyer az életünk. Akkor kiteljesedhet. Micsoda isteni elgondolás, terv áll e mögött! De mi van, ha nem követjük ezt a rendet, ha lekésünk valamiről, elcsúszunk időben. Ezt szerintem nagyon nehéz pótolni, sokakat megbánthatunk vagy akár kárt is okozhatunk. Magunkról nem is beszélve, mi lehetünk az igazi kárvallottak. Ha lemaradtunk a vonatról, főleg ha az utolsó volt, akkor valószínűleg nem a tervezett helyen lesz a szállásunk, ha nem tanultuk meg a leckét negyvenévvel ezelőtt, vagy nem azt a szakmát tanultuk ki, ami az álmunk volt, akkor valami nagyon lényeges dologról maradtunk le. Sok mindent lehet pótolni, de sok mindent pedig nem. Ahogy öregszünk, úgy élesedik a szemünk előtt, hogy mennyi mindenről lemaradhatunk. Végleg.
Ezért kell bölcsen élni az életet és jó döntéseket hozni.
Legalább két bölcsesség létezik: az egyik, ha meg tudom várni a megfelelő időpontot és nem kapkodok a döntéssel, mert nem létszükségletről van szó, és valószínűleg később bölcsebb döntést tudok hozni. A másik, ha felismerem az itt és most jelentőségét, hogy ez most élet-halál kérdése és most van az ideje, hogy megtegyem, amire a szívem buzdít.