hit és hősök

„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Zsid 11.1

A Zsidókhoz írt levél írója hosszú érvelést zár le a fenti tömör mondattal. A Názáreti Jézusról bizonyítja, hogy Ő a Messiás, akiről a próféták, az ősi ígéretek szóltak. A ’látó’ ember képes ennek felismerésére, aki hitelt ad a jövendöléseknek és a tanítványok tanúvallomásainak, s kétséget kizárva fogadja el az Ige bizonyságtételét. Ez a ’látás’ a hit, amely akár „most tükör által homályosan” (1Kor 13,12) ismeri fel a valóságot, az igazságot, és annak figyelembevételével alakítja életét. Ennek bizonyítéka az egész 11. fejezet, ami a „hithősök” felsorolásával teszi igazán hangsúlyossá a levél írója. Vannak ún. sikertörténetek pl. Ábel, Énók, Nóé, Ábrahám és az ősatyák, Mózes, a honfoglalás és a többiek. Vannak tragikus események is: „Másokat viszont megkínoztak,… Mások megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megkövezték, megégették, szétfűrészelték, kardélre hányták őket… akikre nem volt méltó a világ… És… hit által elnyerték az Írás jó bizonyságát…” (Érdemes végigolvasni az egész fejezetet!)
A hit mindazokat jellemezte, akik szereplői ennek a szakasznak. Hogy jutottak hozzá? Volt, aki kereste, volt, akit Isten talált meg, de nem véletlenül tanácsolja Júdás apostol: „küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott”(Jud 3/b). Pál apostol is buzdítja Timóteust: „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet (1Tim 6,12). Ez az odaszánás jellemezte a történelem olyan nagyjait, mint Assziszi Szent Ferenc, Husz János, Luther Márton, Kálvin János, Hubmayer Baltazár és az azóta élt szentek. A mai hithirdetés nem könnyebb, mint a korábbi korokban, de nem lehetetlen. Ennek egyik próbálkozása Balog Miklós költő – lelkipásztor meggondolandó verse:

Egy hitetlenhez

Miért vitatod: van-e Isten, avagy nincs,
létezik-é a pokol, vagy a menny?
Nem vita dönti el ezt, sem a szókincs,
még csak a hit se, hisz úgysem hiszel!
Még ha vitában legyőzöl is engem,
s élem, amint te, a földieket:
mit veszítek, ha hit él a szívemben,
mit veszítek, ha a föld betemet?
Nékem a hit az örök menedékem,
vigasz a bajban, halálba remény;
és ha van Isten, kárhozat és menny:
mit veszítesz te, de mit nyerek én?!