Nincs okod panaszra. Valami ilyesmi a lényege annak, amit Mózes itt szóvá tesz. Aktuálisan arról van szó, hogy lassan át kéne vágni a Széir hegységen, eleget kerülgették már. Az ottaniak ugyan félnek tőlük, de ne indítsanak háborút ellenük, mert ez a föld nem az övéké. Ha enni akarnak vagy inni, fizessék meg az árát a helyieknek. Merthogy Ézsau utódai ők, és ez a föld az övék.
A helyzet tehát az, hogy egy erős Isten mellett egy erős nép is van, akitől félnek. Az egyiptomiakat lenyomták, harci kocsikkal meg egyebekkel, nem hogy egy kis hegyi népet. Simán átnyomulhatnának, menet közben rekvirálhatnának, az erősebb jogán. Mert az erősebb általában elveszi, amire szüksége van. Kicsit ilyesmi a történelem, arrogáns népek és arrogáns istenek küzdelmei.
Itt viszont tilos az arrogancia, illedelmesen kell viselkedni, mondhatnánk európai, demokratikus, etikus, humánus és egyéb módon. Mert az nem a tiétek, az nem Izráelnek adatott rész, másé, és ezt tiszteletben kell tartani. A más egyébként szergől-végről rokon is, vele szemben különösen illetlen lenne bunkózni.
És egy lényeges dolog hangzik el az idézett részben: nem szorultok rá. Kicsinyes és szánalmas, amikor valaki megengedhet magának valamit, de nem ezt teszi, hanem harácsol, kizsarol, megfélemlít. Ez kifejezett szegénységi bizonyítvány, az önértékelésében gyenge, erejét fitogtató személy magatartása. Aki többet akar, ingyen akar, erőből akar. Mindenféle bizonyítási kényszer, félelem, meg egyéb zavarok lehetnek e mögött. De mi van azzal, aki elég gazdag és tudja a saját értékét, a másikét is, meg az aktuális kereskedelmi termékét is? Tudja hogy jól áll, az mindegy, hogy a másik hogyan. Hiszen ha jól áll a másik is, akkor egyenrangúként, partnerként miért nem adná meg a valós értéket? Ha a másik rászorul, miért ne segítené, tenne jót vele? A méltóságának része, hogy nem arcoskodik, hanem emberszámba veszi a másikat.
Számos helyen van olyan a Bibliában, hogy valaminek a valós értékét kell megadni. Ábrahám is így járt a temetkezési barlangok tekintetében, noha olcsón megúszhatta volna. De miért is sóherkodott, nyerészkedett, harácsolt volna? A saját méltósága és a másik méltósága ezt kívánta. Ha nem vagyok tekintettel a másik méltóságára a sajátom is sérül. Méltóságon aluli nem korrektnek lenni.
És Isten felhívja itt a figyelmet még valamire a jómódon kívül. Hogy egy pusztáról van szó, ahol 40 éve bolyong a nép. És nem szűkölködött, nem szegényedett el, nem esett csorba a fizikai állapotán, eszközein, stb. Áldás volt rajta, keze munkáján, volt mannája, olykor holmi fürjek is. Jól el volt látva, így most félnek tőle, merthogy erős maradt. De mindez a pusztában, ahol normálisan átutaznak, ahol nem tartózkodunk évekig, ahol illik lepusztulni. A puszta nem népek eltartására való. De Isten tudta, hogy a pusztában szükség van az áldásra. És Izráel megkapta, nem lett megalázva, nem gyengült el, nem szegényedett el, nem szorul rá könyöradományokra vagy erőszakra, hogy megszerezze szükségleteit. Mind az erőszak, mind a koldulás megalázó lenne, mit is gondolnának, milyen Isten és milyen nép az, ami ilyenekhez folyamodik. Mennyivel inkább bizonyíték Isten és a nép nagysága, ereje mellett, hogy korrektül viselkedik, nagyvonalú, büszke. Nem dacosan és hisztisen, erőből büszke, hanem méltósággal. Aki tisztában van minden értékével és tiszteletben is tartja.
Az áldás jele a pusztában több, mint a túlélés. A túlélés a kegyelem, van, hogy csak ennyi adatik. Az áldás évezője, az áldott nagyvonalú is, esetleg elegáns, de bizonnyal korrekt. Nem fél, nem félti magát, nem fenyegeti a másikat. Aki így viselkedik, arra mondhatjuk, hogy azért látszik rajta valami. Ami jó, ami kívánatos, esetleg túlmutat aktuális személyén, helyzetén. Hiába jött a pusztából, nem viselte meg, győztesen érkezett. És megy tovább az útján, mert van útja, van célja, van Istene. Jó ilyeneket látni...
Nagyon szép és mindenkinek el kellene olvasni!!!!!
VálaszTörlés