Gyakori kérdés az életünkben, hogy mikor? Ha jó lenne találkozni valakivel vagy meg kéne csinálni valamit, általában ez az első kérdés. Mert be kell osztani az időnket, ütemezni a dolgainkat. Komoly tervezést igényel, hogy alkalmazkodjunk másokhoz, a lehetőségekhez, a határidőkhöz, próbáljuk optimálisan összehangolni a mikor, kivel, hol és egyéb tényezőket.
Megeshet olyan is, amikor viszont szétfolyik az időnk, nincs struktúra a napunkban, nem tervezünk előre, sodródunk az aktualitásban. Lehetünk akár aktívak közben, akár passzívak, de lényegében lemondtunk az irányításról. Vagy tesszük éppen adódó dolgunkat, vagy nem, esetleg nincs is dolgunk.
Számos szemlélet felhívja a most jelentőségére, hatalmára a figyelmet. Hiszen csak a jelen a valóságos, a múlt már, a jövő még nem aktuális. Amiből lehet az élmény-alapú dolgok felé mozdulni, akár hedonizmusba, az aktuálisan elérhető örömök megélésébe venni az irányt, akár meditatíve, misztikusan megélni a jelen pillanatot. És más számos módon viszonyulhatunk a jelenhez. De biztos, hogy az idő szempontjából a mostnak kitüntetett jelentősége van.
A mikor kérdés szempontjából lényeges a távolság, hogy valami mikor volt vagy mikor lesz? Nem mindegy, hogy közelmúlt vagy távoli jövő. A közeli dolgoknak nagyobb a hatása, sürgetése, míg a távolabbiakat jó esetben nyugodtabban, higgadtabban kezeljük. Mintha tényleg kisebbek lennének a távoliak és nagyobbak a közeliek, mint a térbeli perspektívánál.
A Bibliában a mikor jóval több mint ezerszer fordul elő, vagyis lényeges lehet. Akár kérdésként, akár időpont meghatározójaként, amikor-ként. Klasszikusan az emberek tudakozódnak valami eljövendő vagy megtörtént felől: „Mester, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele” vagy „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna”. És szintén klasszikus válasz a mikorra az akkor vagy a már említett amikor – szépen kifejtve.
A Bibliában a most is 6-700 alkalommal szerepel fordítástól függően. Jelen igénk is a mostot említi, felhívva a figyelmet a jelenre, ami már látható, tapasztalható is: íme. Az íme azt is jelenti, hogy lám, vagy vedd észre – leginkább felszólító jellegű. Itt egy Ézsaiás által megírt múlt idejű de jövőre irányuló ígéret teljesedik be, ami kissé zavarosnak tűnhet. A próféciák már csak ilyenek. A most az biztos, ráadásul ez a kegyelem ideje. Egyszerre benne van a már és a még, ráadásul munkáról van szó. Tenni a dolgunkat, jelen lenni a kegyelemben, észrevenni a jelen lehetőségét. És valahogy örömteli ez, dinamikus, lendületes, energikus. Merthogy jó dolog jelen lenni a kegyelemben és munkálkodni, helyünkön lenni. Időben is. Most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése