Jó, amikor valami az, ami. Főleg ha az pozitív.
Érdekes itt Jánosnál, hogy a szeretet megnyilvánulása egy reakció, ami ráadásul nem a szerető reakciója. Az a szeretet, hogy valaki hogy viszonyul hozzánk, hogy egy erősen megtisztelő jelzővel illetnek. Hogy jó hírünk van. Mintegy az Atya szeretete jeléül egy nevet kaptunk, egy birtokviszonyt, egy családi jellegű kapcsolatot. Úgy látják, hogy a családhoz tartozunk.
Bár lehet, hogy inkább az a szeretet, hogy azok is vagyunk, aminek tartanak. Hiszen mindenfélének tarthatnának, de szerencsére pont annak tartanak, amik vagyunk. Talán sikerült bemutatni, megjeleníteni egy lényegi dolgot. Egy nem akármilyen családhoz tartozni meg nem akármilyen dolog.
Kicsit mintha Isten azt mondaná: ha már úgy jelentek meg, mint családtagok, akkor legyetek is azok, befogadlak a családba titeket. Normálisan a családfő tehet ilyet, ő fogad be vagy küld el. És ha ő azt mondja, családtag vagy, fiam vagy, lányom vagy, gyermekem vagy, akkor az úgy is van. Ez egy egyszerű jogi aktus, ami nem függ a családtag tulajdonságaitól, ha a család(fő) felvállalja, akkor a családtag oda tartozik. Ez a felnőttek dolga, a gyerekek legfeljebb reménykedhetnek.
Úgyhogy ez a szeretet: felvállalt minket az Atya. Valamiért. Ami nem kis dolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése