Angliában meg kell becsülni a tágas teret. Valamiért az építmények többsége szűkös. Keskenyek az utak. Főként a magánterületek miatt alakult úgy, hogy a mellékútvonalak nagyon kanyargósak és szorosak. Sokszor egészen egy sávra szűkül egy-egy útvonal, ha egy védett fa vagy sövény miatt nem lehet szélesíteni az aszfalt csíkot. Kivágásról persze szó sem eshet. Kamionok csak a tényleg a legparányibb helyekről vannak kitiltva, illetve figyelmeztető tábla van kihelyezve, hogy inkább ne próbálkozzon a sofőr bemenni az adott útszakaszra.
A házak is elég kis légterűek. Nagyon drága az ingatlan, ezért kevesen engedhetik meg maguknak, hogy egy nagy házban csak egy személy vagy egy pár éljen. Népszerű albérlőket fogadni, minden üres szobára egy albérlő vagy egy pár. A tároló helyek is kicsit. Megfigyelhető, hogy autót a garázsban csak a legritkábban tartanak, a garázs általában zsúfolásig tele van pakolva. Ezért lehet sokszor ingyen vagy nagyon olcsón bútorhoz, egyéb ingósághoz (vagy akár autóhoz) jutni, mert a tároló hely hiánya miatt mindentől szabadulni próbálnak a szigetlakók.
A parkolás is kihívásos. Nagyobb városokban komoly küzdelmet jelent helyet találni. Ha sikerül, akkor meg kell adni az árát. Nagyon sok magánterületet kerítéssel, sorompóval védenek. A boltok parkolóhelyeit is csak indokolt esetben, regisztrációval lehet igénybe venni, ha valaki jogosulatlanul parkolja le az autóját, akkor komoly büntetést kell fizetnie. Mindenhol zártláncú kamerahálózat van, könnyen kiszűrik az illegális parkolót.
Az adattárolás sem egyszerű a mai világban. Egyre több és szebb képeket készítünk, egyre többet használjuk a számítógépeinket, okos telefonjainkat. Kell a tárhely. Lehet persze bővíteni kártyával vagy a felhőben, de azért fizetni is kell.
Földünk is kicsinek mutatkozik. Túl sok az ember rajta és nem mindenki jön ki a másikkal.
Szeretnénk megválogatni, hogy kivel élünk együtt. Nem mindenkinek tudjuk oda súgni, hogy mellettem elférsz. Mennyi konfliktus van az életben. Mennyi gyilkos szót és halálos fegyvert használ a teremtés koronája embertársa kárára. Pedig igazából van elég lakóhely ezen a bolygón és lenne elég hely a szívünkben is, hogy a másikat el tudjuk fogadni.
Jézus idejében sem lakott mindenki palotában, általában nem volt mindenkinek külön szobája. A karácsonyi történet is arról szól, hogy az összeírás idején a fiatal pár nem kap szállást csak egy istállóban.
Jézus szavai arról biztosítanak bennünket, hogy mindenki elfér az Úristennél, mindenkinek van helye nála. Nem albérletről van szó, és nem csak ideiglenesen, hanem örökre szólóan. Kivétel nélkül mindenkire vonatkozik. Ahogy mondják, az örökké valóságban két meglepetésben lesz részünk. Az egyik, hogy kik lesznek ott, akikre nem számítottunk és a másik, hogy kik nem lesznek ott, akikben pedig biztosak voltunk.
Már csak az kérdés, hogy te biztos vagy-e abban, hogy veled is találkozni fognak „a mennyei felhőben”?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése