Ha valami érthető, egyértelmű, arra szoktuk mondani, hogy világos. No meg sok másra is, de beszélgetésben a megértés jele. A világosság klasszikus ellentéte a sötétség, ahogyan az az előző és következő versekben is megjelenik. Átvitten a szellemi képességekre is használjuk, szintén épp az értelem, világosság ellentéteként. Más vonal, és bizonnyal nem is illik ide egészen, a felvilágosodás. Viszont az is az értelemről szólt, és a felvilágosodást lehet jogos kritikákkal is illetni, de attól még igen jelentős és meghatározó, ráadásul inkább pozitív hozadékokkal járt. Ellentéteként a lesötétülés nem igazán hangzik csábítóan.
A világosság azonban itt nem, vagy nem elsősorban értelmi kategória. Hanem erkölcsi. Olyan, amit elvárunk, mondjuk szervezetektől: átláthatóság, kiszámíthatóság, nyitott és nyilvános működés, ellenőrizhetőség, korrekt szabályok és döntéshozatal stb. Igaz ez egy civil szervezetre – pl. a KIE –, de jó esetben mindenre. A kórháztól az iskoláig, a vasúttól a lángossütőig. Normálisan a kormányokra, hivatali rendszerekre is nagyrészt. És az Egyházra mindenképp – miért is lenne másmilyen?!
Egy szervezet feladata valamilyen eredmény, termék, produktum előállítása, amit közgazdasági körökben jószágnak neveznek (többes számban, mint javak már nem hangzik olyan furán) és ami (közvetlenül vagy közvetve) emberi szükségletek kielégítésére alkalmas. Ez a gyümölcs, a termés alapesetben jó, igazságos és egyenes – más fordításban szerepel egyeneslelkűség, valóság, igazság is az egyenesség helyett. Lényeges, hogy tényleges, igazi termékről van szó, ha nem is feltétlenül fizikairól. Ami nem ilyen, az nem gyümölcs, vagy nem a világosság gyümölcse.
De miért beszélünk szervezetről, hiszen itt személyekhez szól Pál? Mert egyszerre szólítja meg az egyes személyeket és általában a gyülekezetet. Tanítását a közösséghez intézi, azon belül persze az egyes emberekhez is. Általános elvekről van szó tehát, amely minden tagra érvényes, és az egész szervezetre is. Hogy is lehetne másként?! Így azért csak eljutottunk lassan a személyhez is.
Az nem kérdés, hogy gyümölcsöt kell teremni. Aki a világosságban van, az elkezd fotoszintetizálni és önmagát alkalmas formára felépítve olyan gyümölcsöt terem, ami már tőle függetleníthető és valami pozitív. Ez egy szép növényi jelkép is lehet így: gyökereinken stabilan támaszkodva és tápanyagokat felszívva felfelé törekszünk, majd a világosság által képesek vagyunk terméseket létrehozni. Ez egyszerű és természetes.
Nem túltolva a képet meghatározó, hogy a termés, a gyümölcs nem jó a növénynek. Csomó munkája van benne, aztán ez elszakad tőle. Furcsa, hogy ez az értelme létének, ha nem szabadul meg tőle akkor csak elszárad, ha helyben hull le, akkor általában kis satnya hajtás lesz belőle, nem igazi növény, ami a szülő árnyékában marad. Ha a gyümölcs jó messze kerül, akkor lehet belőle táplálék vagy egy önálló, életképes hasonló növény. Amely növény magának akar teremni, az nem tölti be rendeltetését…
A gyümölcs így nem hat vissza a növényre, nem tudhatja a szülő mi lett a gyermekével. Csak remélheti a legjobbat. Viszont ha világosság által született és volt elég jóság, igazság és egyenesség – jó esély van rá, hogy a gyümölcs is megállja a helyét. De ez már az ő dolga...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése