Milyen ismerős, hogy kell, akarom, szükségem van rá, szeretném, kívánom, jó lenne... Árnyalatnyi, intenzitásbeli különbségek ezek, meg azért mégiscsak mást jelentenek a mellett, hogy hasonlóak. A kell és a szükség szóval adják vissza általában a fordítások ezt a részt.
Közhely, hogy nincs egészséges ember, csak nem elég alaposan kivizsgált beteg. Ezek szerint mindenkinek szüksége van orvosra? Egyes kultúrákban pedig azért tartják az orvost, hogy ne betegedjenek meg, a betegség az orvos rossz működésének a jele. Itt meg nem már a bajban kapkodnak. Persze a prevenció nálunk is ismert. De az bizonyos, hogy akkor van a figyelmünk jobban kihegyezve gyógymódokra, amikor érint minket, szükségünk van rá.
Belátható, hogy amíg nem fáj eléggé, addig nem lépünk. Meg belátható az is, hogy minden piszlicsáré dologgal nem rohangálhatunk klinikákra. Meg van a hipochondria is. Szóval igazán csak az lehet a kérdés, hogy aktuálisan milyen téren van szükségünk orvosra? A semmilyen tér az rossz válasz, de nem kell mindenáron betegségek keresnünk és bebeszélnünk sem. Általában az a határ, amikor már elég rosszul érezzük magunkat.
És Jézus azokhoz jött, akik rosszul érzik magukat. Betegség, bűn, nélkülözés, kirekesztés stb. miatt. Leginkább velük teremtett kapcsolatot, aminek aztán eredménye is lett. Például gyógyulás. Hiszen amíg nincs betegségtudat a gyógyulásra sincs esély, mert fel sem merül, hogy kellene, szükséges lenne. Az orvosoknak van egy speciális tudásuk, de amíg mis is elég okosnak tartjuk magunkat fel sem merül, hogy szükség lenne más tudására. Amíg elég jók vagyunk, nem kell más. És amíg jól vagyunk nincs gond, legalábbis nem foglalkozunk a mi ügyük. Akár le is nézzük a többieket, akik nem ilyen királyok. Még be is szólhatunk nekik. Ez milyen jó érzés...
Nem kellemes azzal szembesülni, ha nem vagyunk elég jók. Testileg, lelkileg, bármilyen téren. De ha ezt beláttuk, milyen magnyugtató, hogy vannak orvosok. Sőt, van Orvos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése