Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Mt 5,5
A földről van szó, és az örökléséről. Nem vitás, hogy a föld a miénk, embereké. Kérdés lehet, hogy tulajdonba kaptuk vagy bérbe, esetleg használatra? Netán megőrzésre? Azt csinálunk vele, amit akarunk, vagy elszámolásunk van? És magunk felé, örököseink felé, talán Isten felé?
„A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön” – szól David Brower híres mondása. Vagyis komolyan kell vennünk, ha unokáinkat komolyan vesszük, ha bármilyen szinten jövőben gondolkodunk. A művelés és őrzés is jövőorientált, azt akarja biztosítani, hogy ami van az legyen is. Ez az őrzés. A műveléssel meg esetleg még jobb is lehet a jövőbeli állapot a jelenleginél. Hiszen nem baj, ha valamin javítunk.
Milyen szép, hogy mindehhez szelídség kell. A föld őrzése, művelése nem egy arrogáns tevékenység. Az öröklés eleve nem követelőzés, hanem egy érték folytonosságának biztosítása. Az értéket meg illik értékelni. Az öröklés felelősség, ráadásul ideiglenes állapot: az érték továbbörökítéséről is gondoskodni kell. Az örökségek mindig csak ideiglenesen tartózkodnak kezelőjüknél - és nem a kezelő az állandó, hanem az érték. Az örökös rendeli magát az értéknek és nem fordítva. Normálisan.
Persze egy értéket, vagyont lehet nem becsülni, felélni, elherdálni stb. Amikor az örökös birtokaként és "ragadományként", saját használatúként és számon nem kérendőként kezeli. Az örökös felhasználja, rossz esetben elhasználja az örökséget. Lényegében megszünteti. Ez általában rossz.
Van egy lényeges tényező még: az aktuális örökség nem passzív tárgy, jelképes értékű eszköz hanem élő rendszer. Ami persze az örököst is kiszolgálja, nem függetleníthető a kettő egymástól. Ami az örökséggel történik az direkt hatással van az örökösre. Meg az örökös utódaira, társaira stb. Így már érdekesebb, nem vagyonról van szó, élő és ható értékről. A művelés és őrzés nem úri kedvtelés, hanem életbiztosítás. Így már komolyabb a feladat.
És itt jön képbe ismét a szelídség és alázat. Ha elemi szinten függünk az örökségtől, akkor nem vagyunk arrogánsak. Sokkal inkább visszafogottak, óvatosak, körültekintők. Már csak magunk miatt is. Látunk-e ilyen viszonyulást a Bibliában? Hasonló lehet, ahogy Jézus gondozza a tanítványokat vagy tanítja a sokaságot. Vagy Pál levelei hasonlóak a gyülekezetekhez. Határozott, de építő, őrző, óvó hozzáállás.
És miért a szelídek öröklik a földet? Talán mert náluk tényleg meg is marad. Hisz ha nem marad meg, nem lesznek sem szelídek sem föld...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése