Tömény megfogalmazás. Lehet-e szinonimája a szeretetnek Isten, aki személy? Az a János apostol fogalmazott így, aki élete utolsó szakaszában a hagyomány szerint Pátmosz szigetén már csak ezt mondogatta: „Fiacskáim, szeressétek egymást”. Ha levelét olvassuk, kiderül, hogy nem arról a szeretetről ír, amiről mi beszélünk. Isten szeretete abban nyilvánult meg, „hogy egyszülött Fiát küldte a világba, hogy éljünk általa” (4,9). Megegyezik azzal, amit Jézus Krisztus mond tanítványainak a János evangéliumában: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok”(15, 13-14). És oda is adta értünk.
Istenről statikus elképzelésünk van, mint Madách Imrének: „Be van fejezve a nagy mű, igen, a gép forog, az alkotó pihen” (Az ember tragédiája), Jézus pedig ezt mondja: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom” (Jn 5, 17). Valahogy nem fér össze a hagyományos vallásos (görög) gondolkozással a láthatatlan Isten jelenléte és aktivitása. Mintha az ember magára maradt volna a teremtettségben. Pedig Isten kinyilatkoztatta magát egy nép életében (Ószövetség) „Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen” (Jer 31, 3), és a világba küldött Egyszülött Fia (Új Szövetség) által. A történelem nem tudta és akarata nélkül alakult, mint ahogy egyéni életünk sem. Mi magunk döntünk arról, hogy milyen viszonyt alakítunk ki Istennel, szeretjük, engedelmességre törekszünk iránta vagy kivonjuk életünket uralma alól. Amit Krisztus Urunk mond: „A bűn az, hogy nem hisznek én bennem…”(Jn 16,9) Ha nem hiszünk benne, ez a teljes érdeklődésünk hiánya, Ő nem lehet ránk hatással, így az ilyen szeretetről sem lehet fogalmunk.
A világ hatalmasai ritkán találkoznak a szeretet Istenével, az erő, a fegyver, a hódítás, leigázás, önzés eszközeivel biztosítják uralmukat. Szabadságuk van rá – Isten nélkül – de nem Isten tudta nélkül. A Krisztusban megváltott ember a kinyilatkoztatáson tájékozódva találja meg a szeretet ismérveit: „A szeretet türelmes, jóságos, nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.”
„Most azért megmarad a hit (KRISZTUSBAN), a remény (a MEGVÁLTÁSBAN), a szeretet, e három, ezek közül pedig legnagyobb a szeretet.” (1Kor 03, 4-8., 13)
Az örökkévalóságban a hit látássá válik, a reménység megvalósul, de a szeretet Isten jelenlétét sugározza ránk, a megváltottakra , akik korábban a hit ajándékát kaptuk Tőle, és ezért reménységben éltük földi életünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése