Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. Lk 12,35
Lehetőség. Felövezéssel, lámpásunkkal az esélyt biztosítjuk. Felkészültünk. Nem tudjuk ugyan mire és mikorra, de ennyit tehetünk. Semmi garanciáról nincs szó, mindenesetre legalább nem állunk ellen, ha meglátjuk amit akkor léphetünk amerre. Zavarosnak tűnik ez, de hát nem is egészen tudható mire készüljünk.
Ezzel együtt a készenléttel védtelenebbek és kiszolgáltatottabbak is leszünk egyből. Akinél lámpás van, azt mindenki látja, rosszindulat esetén a legkönnyebb célpont. A felövezéssel kapcsolatban pedig ez egy barátságos csalánosban éppen kellemetlen, a bokáig érő ruha sokkal védelmezőbb lenne.
A szabadságért/tájékozódási lehetőségért/információért árat kell fizetnünk, úgy nem megy, hogy egyszerre vagyunk védettek és szabadok, tájékozottak de rejtettek. A védelem mindig korlátozás is. Egy pajzs, páncél legalább annyira akadályoz, mint véd. Dávid sem tudott mozogni a harci felszerelésben, mikor Góliáttal készült harcolni. Minél több, komolyabb zár van az ajtónkon, tűzfal és egyéb védelmi rendszer a számítógépünkön, jelszó/kód/ujjlenyomat-/arcfelismerő stb. a telefonunkon, annál kényelmetlenebb, macerásabb. Ha meg többen akarunk használni valami biztonságosat, mindez nagyban bonyolódik, több szereplő esetén a jóval komplexebb védelem kell és még össze is hangolni.
Az információk áramlása alapvetően kétirányú. Nincs olyan, hogy én mindenkiről mindent tudok, de rólam senki semmit. Azt sem, hogy információt gyűjtök. A néhány ilyen speciális eset nem normál állapotról szól, nem igazi működésünket mutatja, életidegen. Nem lehet nem kommunikálni, mert a nem kommunikálási próbálkozás is jelzés értékű. Ha látni akarunk látszanunk kell. Ami által kiszolgáltatottak leszünk. De az sem cél, hogy magunkat világítsuk meg, „fényezzük”, nem magunkra kell figyelnünk. Bár a ránk is áradó fény vakíthat kissé, ha látni akarunk nem a fénybe kell néznünk, hanem a lámpánkon túlra. A tükröződésekre, amik visszaverik a fényt, aminek a természetét gyakorlatban ismerjük, és ami megvilágítja az egyébként láthatatlan, sötét világot. Elég sok minden van még a képen…
A felkészülés valami feladatra történik, aminek lényeges összetevője a bevállalás, a teendőnk elfogadása és igenlése. Elbizonytalanodhatunk, akár félhetünk is, főleg ha ez veszélyes, embert próbáló, konfrontatív vagy bármi módon kihívás. Számolnunk kell a kiszolgáltatottságunkkal és lehetőségeinkkel is, mérlegelünk. Bekalkulálni a sérülés lehetőségét és az elért eredményt. Az esélyeket. És a feladatot. Ne akarjuk sértetlenül megúszni, nem biztos, hogy megoldható.
És itt jön képben a hit, bizalom, kötelességtudat, hűség. Hiszen van számos ígéretünk, bízhatunk a pozitív végkifejletben. Abban, hogy meg tudjuk tenni, amit kell. A feladat nekünk szól és mi a feladatnak. Ehhez kell készen állnunk.
A „legyen” egy felszólítás, azért, hogy lehessen. Lehessen tájékozódni, jelen lenni, aktívvá válni. Adjuk meg a lehetőséget, figyeljünk, készüljünk. Ne kelljen majd az éles helyzetben kapkodni, szerencsétlenkedni, bénázni. Legyenek készen eszközeink a használatra, nem lesz másra szükségünk. Ja, meg mi is legyünk készen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése