sok

Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon. Lk 12,48b

Kemény számonkérés ez. Hamar helyre teszi az ember önértékelését.
Nézzük csak a mondat igéi szerint, miről is van szó.
Történt egy adományozás, valaki adott, valaki kapott. Sokat. Végiggondolható, mi mindent is kaptunk. Képességeket, lehetőségeket, erősségeket, mindenféle ajándékot. És kaptunk képtelenségeket, lehetetlenségeket, gyengeségeket, mindenféle korlátokat is. Érdemes lenne felsorolni ezeket, hogy lássuk tényleg sok. És bizonnyal az ajándékok vannak többen, hiszen már az, hogy itt vagyunk nehezen megkérdőjelezhető, abszolút pozitívum.
Bár lehet, amit kaptunk mégsem klasszikus ajándék. Nem csak úgy kaptuk, hanem kívánnak is érte valamit. És szintén sokat. Arányosan. Annyi a kívánság, hogy használjuk a kapottakat. Rendeltetés szerűen. Építsünk, gyarapítsunk, fejlesszünk, őrizzünk, javítsunk stb. Semmi többet nem kívánnak, csak amit tehetünk is.
Ezzel összefügg, hogy ránk is bíztak dolgokat. Ez nem a birtokunk, nem nekünk adatott, hanem tőlünk független. De mégis ránk bízták, merthogy bíztak bennünk. Abban, hogy amiket kaptunk azokkal kezelni tudjuk a ránk bízottakat. Egy kerttel indult, amit őrizni és művelni kellett. Nem jött egészen össze. Így aztán nyakunkba szakadt az egész világ, ami úgy tűnik szintén nem jön össze. Azonban ez nem változtat a tényen, hogy ránk van bízva. Sok van ránk bízva, az adatottak szerint. Amennyiben a közünk van a világhoz, kapcsolatunk van vele, az ránk is van bízva. Ki másra lenne?
És a legkellemetlenebb rész, a számonkérés. A sokra viszont itt nem a szintén sok fogalmazódik meg, hanem a több. Talán a kevéshez képest több, de bizonnyal sokkal több annál, mint amit teljesítettünk. Számon kérik mindazt, amire hatással voltunk, vagy lehettünk volna. Merthogy ránk bízatott, feladatunk volt. És megvolt hozzá az adottságunk is, hisz sok adatott. Mérlegelhetjük lehetőségeinket és korlátainkat, utóbbiakat felnagyítva, hogy kiderüljön: semmiért nem vagyunk felelősek, hiszen mennyi minden nem állt módunkban. A – külső és belső – körülmények áldozatai vagyunk, meg bezzeg másoknak több adatott, esetleg mi már csak ilyenek vagyunk és sajnáljuk. Lehet mentegetőzni. Bizonnyal szükség is lesz rá. Bár elvileg lesz szószólónk, aki menteget, és valószínűleg nem egy klasszikus tárgyalás jellegű esemény vár ránk. Nehéz helyzet lesz…
Jézus itt szolgákról beszél, hisz azok is vagyunk. Lényeges, hogy munkálkodjunk valamin, ami túlmutat rajtunk. És a számonkérés ne vegye el a feletti örömünket, hogy mennyi minden adatott nekünk, és mennyi minden bízatott ránk. Munkatársak lehetünk. És együtt munkálkodni talán a legjobb.