Mt 25,40
Valahányszor. Akár egyszer is. Vagy egyszer nem. Ha tettük, vele tettük meg, ha nem akkor ezt elmulasztottuk.
Jézus - a példázatban királyként, de azért ez egyértelműen az Ő visszatérésről szól - azonosítja magát másokkal. Jézus az éhező, szomjazó, elhagyott, stb. Egy jó Istenhez méltóan Ő szenved a szenvedőben, együtt szenved a szenvedővel. Ez az Ö világa, amelyben jelen van a szenvedés, így benne is jelen van. Lehetne ez egy misztikus viszony is Jézus és a teremtett világ. főleg az emberek között, komoly transzcendenciával, amit csak a megvilágosodottak látnak át vagy éreznek át igazán, lehetőleg egyfajta elragadtatottságban. És bizonnyal van létjogosultsága is egy ilyen misztikus élménynek. Itt azonban nagyon egyszerűen beszél, nagyon egyszerű képletet állít fel. Megtettétek valakivel - akkor velem tettétek, nem tettétek valakivel - velem nem tettétek.
Kemény ez, ha csak az arányokra gondolunk a lehetséges és tényleges jó tetteinkkel kapcsolatban. Elégnyomasztó belegondolni, hogy amikor nem vigasztaltunk, bátorítottunk, támogattunk valakit, ezt magával Istennel tettük meg. Amikor épp koldult, sírt, bizonytalan vagy szomorú volt, egy mosolyt, simogatást, jó szót, fizikai segítséget stb. szeretett volna. Persze nem Isten szorul rá ezekre, de mivel ő azonosít ja ma gát a szenvedőkkel, így mégiscsak. És ami fenyegetően hangozhat: számon is kéri ezt rajtunk.
Merthogy testvéreinek mondja a szenvedőket. A legkisebbek a legjelentéktelenebbek, akiket alig veszünk észre, Mert megszoktuk, hogy ez egy igen-igen kemény, kemény világ. Tele igazságtalansággal, méltánytalansággal, megaláztatással, kiszolgáltatottsággal, szenvedéssel. Mindennaposak a szomorú, elkeseredett vagy dühös tekintetek, szegénység, csalódottság. És nem csak a legkisebb testvérek között.
Mi is Jézus testvérei vagyunk. Mi is elvárjuk, vagy legalábbis kívánjuk hasonló helyzetben a hasonló bánásmódot. De legalábbis jól esne. Erről szól az Aranyszabály. Hiszen nem vagyunk jobbak és talán sokkal rosszabbak sem, mint az éhező, szomjazó, jövevény, mezítelen, beteg vagy börtön lakó. M i is lehetnénk ők. Ráadásul ez Jézusnál nem a jóságról szól, itt nincs jelentősége, hogy a jövevény miért jön, a börtönlakó miért van börtönben. Ez most a helyzetről szól. Amikor valaki segítségre szorul, a másik meg képes segíteni.
Ha már arány, vajon beszámítható-e a segítettem/nem segítettem arányba amikor én szorultam segítségre? Persze pozitív előjellel, pl. többször nem segítettem mint segítettem ugyan, node ha hozzávesszük, hányszor szorultam segítségre, akkor már fe1ém hajlik a mutató. Vajon így működik ez? Kevés esély van rá. Ráadásul ha hozzávesszük, hogy hányszor kaptunk segítséget - akár kifejezetten kisebb-nagyobb csodák á Ital -, ismét romolhat az arányunk.
Noha Jézus itt kifejezett számolást említ - ,,valahányszor'', amin konkrét alkalmak konkrét darabszámát is érthetjük -, a számonkérés bizonnyal nem matematika i lesz. Hiszen a szíveket is vizsgálja, meg tudjuk, nem ilyen egyszerű a képlet. De azért mégis. Vitathatatlanul számon kérhetők vagyunk. És konkrét dolgokkal kapcsolatban. Jézus valahogy szereti a konkrétumokat. Mi meg a magyarázkodást, mentegetőzést, valahogy mégiscsak tisztázni kéne magunkat. főleg, ha nem vagyunk tiszták.
A tisztázás tehát Neki marad. Egyedül Ö tisztázhat. Vádolni viszont Rajta kívül vádolhatnak azok is majd, akikkel nem tettük meg. Akik Hozzá kiáltanak, ellenünk. Erre is van kép a Bibliában.
Remélhetjük, hogy a nagy hangzavarban majd a kegyelemnek is lesz egy kis szava. Remélhetőleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése