
2016. február 7.
már bocsánat...
„…bocsássatok meg…, hogy Atyátok is megbocsássa…”(Mk 11,25)
Egy kis körben beszélgettünk, és egyik – sok éve a börtönmisszióban dolgozó – társunk szerint az elítéltek mindegyike sebeket hordoz magában: nem képesek megbocsátani. Mindegy miért ítélték el, valaki rajtuk kívül is bűnös abban, hogy idejutottak (nevelés, társak, provokátorok, stb.).
A hónap igéje alkalmat ad cipelt csomagjainktól való szabadulásra. „Bocsássatok meg annak, aki ellen valami panaszotok van.” Ami feltétele annak: „Hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.” Nem kemény feltétel ez sok elszenvedett bántás, jogtalanság, rosszindulat elintézésére? Mi a jobb? Kitisztítani emlékezetünkből a terheinket, vagy életen át hordozni? A sértettség bosszúgondolatokat indikál bennünk, energiáinkat fogyasztva. Alapos munkát kell végezni magunkon, hogy ettől megszabaduljunk, de volt valaki, Aki előttünk járt ebben is: „Krisztus is szenvedett…, Mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást, amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.”(1Pét, 2,21-23)
Természetes, hogy érzéseinket felkorbácsolta a sértés. Pál mondja: „Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek, a nap le ne menjen…”(Ef 4,26) Mi sokszor elfojtjuk sérelmeinket, azt hívén, hogy megbocsátottunk, holott ezzel konzerváljuk azokat. A megbocsátás nem egy érzés, hanem egy szándék, amit – kellő harcok eredményeképpen - egy döntés követhet. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy megszépítjük, semmissé tesszük az ellenünk elkövetett vétket. Mindezeknek nagyon is tudatában vagyunk, ennek ellenére úgy döntünk, hogy elengedjük. Szép példája ennek József, aki nem kicsinyíti testvérei ellene elkövetett bűneit, ki tudja mondani: „Én vagyok József… akit eladtatok,… „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt…” (1Mózes 50:20)
Testvéreit felszabadította a lelkiismereti vád alól, megbocsátott nekik (megfelelő előzetes „iskoláztatás” után, 1Móz 42-44 fejezet). Ha eldöntöttük, hogy megbocsátunk, imádságban mondjuk el Istenünknek, aki „nagyobb a szívünknél”(1Ján 3,20) és azt is mozdítani tudja. Lehet lelkigondozó segítségét is kérni, ha szükséges. Így esélyünk van arra, hogy a mi is bocsánatot nyerünk vétkeinkre Jézus Krisztus érdeméért.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése