tag:blogger.com,1999:blog-38386180833217558642024-02-19T11:43:30.008+01:00áhítatokUnknownnoreply@blogger.comBlogger159125tag:blogger.com,1999:blog-3838618083321755864.post-71418711355575964922018-12-31T15:18:00.003+01:002018-12-31T15:33:45.020+01:00befejezés - folytatás<head> <meta HTTP-EQUIV=Refresh CONTENT="5; URL=https://ahitatok-skie.blogspot.com"> </head><br />
<span style="background-color: #fff2cc;">A Békéscsabai Y's Men Klub 2018. év végén megszűnik, mert van ilyen. Ellenben folytatjuk, és az áhítatokat is az <a href="http://ahitatok-skie.blogspot.com/">ahitatok-skie.blogspot.com</a> oldalon. Ahol az eddigiek is megtalálhatók. </span><br />
<div style="text-align: center;"><span style="background-color: #fff2cc;">Ezért ezt az oldalt is oda irányítjuk...</span></div>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3838618083321755864.post-46655748407392516602018-12-30T08:00:00.000+01:002018-12-30T08:00:01.339+01:00végességileg<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="80" data-original-width="70" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" /></a></div>
<i>Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok! Zsolt 39,5</i><br />
<br />
Azért az gáz, ha valaki azt kéri, szóljanak rá, hogy tudja: mulandó. Ki kér ilyet? Nem azt akarjuk inkább, hogy biztassanak: nincs semmi baj, minden jó lesz, rendbejön? Vagy egyből örök életet ígérjenek, túlvilági bulit az aktuális rossz hangulat helyett? Ami olykor valódi szenvedés. <br />
Pedig ez az igazi segítség és elismerés: tudatni mulandóságunkat. Hogy mekkora érték van birtokunkban - éppen azért, mert mulandó. Az életnek vége lesz, viszont most még van, és a legnagyobb ajándék. Amit persze jól kell használni, mint ajándékot és mint eszközt. Örülhetünk neki és tehetjük a dolgunkat - akár egyszerre. <br />
Megoszlanak a vélemények, jó-e tudni meddig tartanak napjaink - vagyis mennyi van hátra. De bizonnyal véges szám, még ha optimistán nagynak is gondoljuk. Dávid szerint jó tudni, így kerülünk a helyünkre és így kerül a helyére a világ és Isten is. Minden dolgunk, tettünk, kapcsolatunk, hiszen ezekre vagyunk hatással. A végességgel és a végtelennel együtt mérlegelve találhatjuk meg a helyünket.<br />
Minden realitása mellett nem egy gyászos zsoltár ez. Hiába van benne fájdalom, bűn, könny, és borongós a hangulata - hiszen itt élünk. Nem egy vígjáték mindig szerencsés főhősei vagyunk. Viszont tudhatjuk hova, kihez tartozunk, és kérhetjük "hadd viduljak föl, mielőtt elmegyek, és nem leszek többé". Már ez sem rossz kilátás. <br />
Ráadásul nekünk azért több van, még ennél is nagyobb ígéret. De ettől még végességünk vitathatatlan.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3838618083321755864.post-61987704326736610252018-12-23T12:59:00.000+01:002018-12-23T12:59:06.169+01:00több mint testőr<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="80" data-original-width="70" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" /></a></div>
<i>Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket. Zsolt 34,8</i><br />
<br />
A testőr szakma ezek szerint elég régi. De milyen fura, hogy az istenfélőket kell védeni. Elvileg ők jó emberek, nem firkálnak a falra, nem keverednek csetepatéba, nem helytelenkednek így nem bántják őket. Hiszen félik Istent, betartják a törvényeket, amik nagy része az együttélést szabályozza. Aki pedig megfelelően él együtt, annak nincsenek olyan gondjai, hogy meg kéne menteni.<br />
Ráadásul nem csak holmi odafigyelés van rájuk, térkamera, hanem őrállás, személyi testőrség. Nem csak riasztás szinten fut be a megfelelő jelzés, hanem azonnali akciót is kivált, helyben van a cselekvő. Úgyhogy elég komoly a helyzet.<br />
Node vajon mi a fenyegetés? Kézenfekvőnek tűnik a külső ellenség, nem is alaptalanul. Hiszen hiába élünk barátságos közösségi életet, hiába vagyunk jóban akivel csak tudunk, akkor is lehetnek, akik nem kedvelnek. És ennek esetleg nyomatékot is hajlandóak adni. Valamiért zavarjuk, személyiségünk, kinézetünk, érdekeltségi közünk, befolyásunk vagy bármi egyéb irritálja a másikat. Aki könnyen lehet, hogy kevésbé istenfélő, így nincsenek is gátlásai eszközök tekintetében.<br />
Ellenben lehet, hogy belső dolgok is vannak, merthogy az istenfélők nem tökéletesek. Lehetnek rossz döntéseik, veszélyes helyzeteik, amik kialakulásához akár tevékenyen hozzájárultak. Elrontott dolgok esetén nem árt némi védelem – akár magunktól. És az elrontás lehet csak a fizikai világra kiterjedő, de lehet közösségünkre is hatással. Vagyis van, hogy tőlünk kell megmenteni a többieket, még ha nem is direkten akarunk rosszat. És persze magunkat is, hiszen ha mi rosszat okozunk, az nekünk is rossz. <br />
Nagyon nagy és nagyon bonyolult a világ, szükség van a megmentésünkre. Hiszen tudhatatlan, hogy mi mit okoz, összekuszálódnak a következmények. Megnyugtató, ha van közvetlenül mellettünk valaki, aki átlátja és képes is cselekedni. Ezért lehetünk bátrak és tehetjük a dolgunkat.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3838618083321755864.post-79564373387707530342018-12-16T09:11:00.003+01:002018-12-16T09:11:30.308+01:00Ugyan menj már<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="80" data-original-width="70" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" /></a></div>
<i>Ugyan miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony mondom nektek, még prófétánál is nagyobbat. Ő az, akiről meg van írva: „Íme, én elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utat.” Mt 11,9-10</i><br />
<br />
Azért ez furcsa. Amikor dicsérik a követet. Pedig a követ szinte nem is létezik, csak képvisel valamit, valakit. Ha jól vagy rosszul bánnak vele, az a gazdája miatt van, az azzal való kapcsolatról szól, neki akarnak üzenni. A rossz üzenet hírnökét olykor kivégzik, a jó hír hozóját megjutalmazzák és általában visszaküldik. Noha a jutalom nem az övé, csak hordár szerepe van, azért mégis komoly megbecsülés.<br />
Akárki persze nem lehet követ, nem képviselheti az urát. Bizalmi állás. Több, mint jóban kell lenni a gazdájával, értenie kell és egyet is érteni vele, magáévá tenni gondolkodását, céljait, eszközeit stb. Komoly felkészülést igényel egy követség, általában nem kellemes és egyszerű. Nagy hatalmat kap az urának képviselője - hisz ura képét viseli -, miközben mégis csak követ marad. <br />
A követet csak gazdája becsüli meg, ő tudja az értékét, ő látja önmagaként és nem képviselőként. Jézus itt nem magáról beszél, hanem Keresztelő Jánosról, mint a legnagyobbról. Ilyen, amikor az úr háttérben marad, a szolgát magasztalják fel, ő kerül reflektorfénybe. Mert hiteles, alkalmas, megfelelő követ. Ezért elég rá figyelni, komolyan venni. És valóban megláthatjuk az Urát.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3838618083321755864.post-62363587252980577962018-12-09T08:30:00.000+01:002018-12-09T08:30:10.846+01:00A pletyka itt nem játszik<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; outline-width: 0px !important; user-select: auto !important;"><img border="0" data-original-height="80" data-original-width="70" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" /></a></div>
<i>Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt, hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst. Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség. Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket. A tehén a medvével legel, kölykeik együtt heverésznek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint a marha. A csecsemő a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek mérges kígyó üregébe dugja a kezét. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki, betölti a földet az ÚR ismerete, ahogyan a tengert víz borítja. Azon a napon Isai gyökeréhez fognak járulni a nemzetek, mert ő lesz a zászlaja a népeknek, és székhelye dicsőséges lesz. Ézs 11,1-10</i><br />
<br />
Mai világunkban sokak ellenségkeresést folytatnak, úgy vélik, hogy mindig okolni kell valakit a problémák miatt. Divat lett a gyűlölködés. Ha nincs ellenség, akkor kijelölnek valakit, valakiket. Régi recept ez, ha valaki gyűlöl, akkor jobban és jobbnak érzi magát ettől. Dualisztikus világ ez: ők vagy mi. Azt mondják: „aki nincs velük az ellenük van. Nem lehet megbeszélni, nincs is mit, a másik úgy sem változik. Kerülni kell, nem lehet vele együtt mutatkozni. Nem lehet elismerni létezésének jogosságát. Megsemmisítésére kell törekedni.” <br />
Aki gyűlöl, annak az életét kitölti az utálat. Minden érzése, gondolata ehhez kapcsolódik. Nem lát tisztán. Nem tud objektíven ítélni. Nem kell az igazság, nem kell bizonyíték. A látszat is elég és már a pletyka is igazolása a vélt igazságnak. A méltányosság és könyörületesség mind gyengeség. Ez a modernkori keresztény világkép, persze csak egyeseknek. Azonban ők egy elég jelentős irányzat képviselői. <br />
Ezért is fontos tisztázni milyen az eredeti jézusi minta. Ezt írta le, prófétálta Ézsaiás. <br />
Eljön az idő és akár már ebben élhetnénk, amikor az ős ellenségek békességben együtt lehetnek. Farkas a báránnyal, a párduc a gödölyével, a borjú, az oroszlán és a hízott marha egy térben, egy történetben. A nincstelen és szegényt is emberszámba veszik, igazságosan és méltányosan döntenek ügyükben. Az Úr ismerete mindent betölt, mint egy tenger. A hamis hírnek nem lesz keletje, látszatra nem adnak. <br />
Add Uram, hogy már ma átéljük ezt az élményt!Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3838618083321755864.post-26699139587481411602018-12-02T08:12:00.000+01:002018-12-02T08:12:07.521+01:00érkezés előtt<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="80" data-original-width="70" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" /></a></div>
<i>Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt. Zsolt 130,6</i><br />
<br />
Még csak éjfél múlt… Nyomasztó egy éjszaka… Ez mi volt? Madár mozdult meg?... De jó lesz majd pihenni…! De milyen messze van az még, belegondolni is rossz. És hideg is van, egyre jobban fázom, nem érzem a tagjaimat. Teljesen elgémberedtem… Még mindig nem dereng a hajnal… Majdnem leragadt a szemem… ebből baj is lehet… Végre, mintha világosodna. Már a nap korongja is kezd látszani… Néhány perc és a nap sugarai elűzik az éjszaka rémeit. Végre! (Katona korából emlékezhet, aki átélte)<br />
A zsoltár írója Istenre várakozik úgy, mint az őrök a reggeli fényre. „Az Úr érkezése” esemény az ember életében, nagyobb, mint a napról-napra megújuló reggel. Amikor nyomaszt valamilyen teher (gond, bánat, bűn, félelem, tanácstalanság, magány, létbizonytalanság, stb.), szívesen vennénk egy személy jelenlétét, aki kommunikál is velünk. Ilyenkor időszerű Isten segítségül hívása. Nincs távol tőlünk, „Sőt, inkább nagyon közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben van…” (5Móz 30,14 vö. Róm 10,8). Mégsem hozzá fordulunk sokszor, hanem „bevált fogásokhoz”, saját gondolatainkban fogant módszerekhez, rosszabb esetben alkohol, vagy egyéb „enyhíti” gondjainkat, amelyek mégsem tűnnek el. Néha több kör után jövünk Ahhoz, Aki teremtettségünknél fogva jobban ismer bennünket, mint mi önmagunkat. Ezzel együtt a bennünket ért eseményeket, viszontagságokat is. <br />
Magam is átéltem, hogy amikor válaszút elé érkezett az életem, nem találtam olyan érveket, amelyek igazolhatták volna bármelyik választásomat. Az Isten előtti elcsendesedés és komoly vívódás után voltam képes megnyugodni egy megoldásban, amely működőnek bizonyult. Jók nagyon a barátok, a tanácsadók, de a felelősséget nekünk kell viselni minden dolgunkért. Ezt a nyomasztó terhet lehet megosztani: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.”(1Pét 5,7) Ezt a nagy lehetőséget ne hagyjuk ki, hiszen sok önvádtól, lelkiismereti tehertől, gondtól megszabadulhatunk általa. Marad még így is elég cipelni való, amelyekben majd újabb segítségre szorulunk. <br />
Az év végéhez közeledve jó számba venni az elmúlt időszakot, mit éltünk át, és a pozitív végkimenetelű eseményeket meg is köszönni Istennek. S ha lehet – merem javasolni – a nem beteljesült álmokat is megköszönni, Ő tudja mitől mentett meg vele. És az ádventi időszak is ránk köszöntött, a „megérkezés”-re várva a szeretet ünnepe is hamarosan itt van. Ez is az Úr érkezése lehet oda, ahol eddig még nem tudták fogadni. A nagy „MEGÉRKEZÉS” az egyház reménysége a próbáltatások között és ezért így imádkozik: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22,20) Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3838618083321755864.post-70017448421020300592018-11-25T15:51:00.003+01:002018-11-25T15:51:29.975+01:00okság<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="80" data-original-width="70" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" /></a></div>
<i>És hozzám repült az egyik szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról. Megérintette vele a számat, és azt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat: vétked el van véve, és bűnöd meg van bocsátva. Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, és ki megy el nekünk? Én azt mondtam: Íme, itt vagyok én, küldj engem! Ézs 6,6-8</i><br />
<br />
A feladat és az alkalmasság időrendi viszonya érdekes lehet. Van, amikor tudott a feladat, arra kell készülni. Máskor megszületik vagy kimunkálódik – esetleg eleve adott – egy képesség, és ahhoz jelenik meg a tennivaló. Még olyan is lehet, hogy az ember csinálja a dolgát, amit alkalmatlanként kezd el, a szükséges feltételek, képességek, tehetségek pedig menet közben adatnak, munkálódnak vagy alakulnak ki. Mindenképpen valami komoly kapcsolatot látunk a dogok között, hiszen a feladatból derül ki az alkalmasság – különben hogyan is lenne nyilvánvaló? –, illetve az alkalmasság által végezhető egyáltalán a feladat – különben tuti kudarc lenne.<br />
Itt is lehet ilyen halvány felhang, de nem feltétlenül hangsúlyos. A megtisztítás megtörténik, majd egy pályázatot hirdetnek, lehet jelentkezni. Vélhetőleg a tisztaság feltétel, de legalábbis egyfajta alkalmasságot jelez. Viszont nem feltétlenül azért történt a tisztítás, hanem azért, mert kellett, szükség volt rá. Az alkalmasság csak mellékhatás, nem volt célja a parazsas akciónak. Viszont ha már így alakult, nem érdemes parlagon hagyni egy képességet, lehet önkéntesnek jelentkezni. Merthogy nagy gond, hogy ki menjen el, valós a küldetés. És hiába nincs oksági kapcsolat, ha már így alakult, lehet ezt az új képességet jól használni. <br />
Itt azt láthatjuk, Isten nem azért tesz jót, mert utána viszonzást vár. De azért lehet viszonozni. Már csak örömünkben is :)Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3838618083321755864.post-22441816071556686112018-11-18T08:00:00.000+01:002018-11-18T08:00:05.370+01:00tiszteletem<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="80" data-original-width="70" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" /></a></div>
<i>Én, János, hallottam és láttam ezeket, és amikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lába előtt, hogy imádjam őt, aki megmutatta nekem ezeket. De ő így szólt hozzám: Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, a prófétáknak és azoknak, akik megtartják e könyv igéit. Az Istent imádd! Jel 22,8-9</i><br />
<br />
Mindig dilemma volt, hogy ki a nagyobb. A tanítványok között is. Az ember általában összehasonlítgató lény, erről szólnak a versenyek és versengések, státusz szimbólumok, stb. Ahogy egy falkában is belövik a saját helyüket a tagok, kialakul a hierarchia, úgy van ez nálunk is. Többféle területen. <br />
A jobbat tisztelni természetes. Elfogadjuk helyünket a rangsorban, és ennek megfelelően tesszük a dolgainkat. Aztán persze a hierarchia változhat, ahogy a helyzetek is, mi is, a többiek is, de valami rend szinte azonnal újra kialakul. Érdemes is tisztelni a rendet - olykor persze felülvizsgálni is érdemes -, ennek része egymás tisztelete. És a jobbik, nagyobb, erősebb, okosabb, ügyesebb, szebb, bátrabb, önzetlenebb, kedvesebb stb. tisztelete. Hiszen mindezek értékek, elismerendőek. <br />
A sokkal, akár mérhetetlenül jobbat pedig imádni lehet. Ő már más kategória, nagyságrendileg különböző lehetőségekkel, képességekkel, hatalommal. Ami persze elképzelhetetlen, akár határtalannak is tűnhet. Nem tudjuk értelmezni a saját helyünket a hierarchiában, lehet más sorban is állunk. De biztos, hogy nincs átjárás, nem fokozatbeli a különbség.<br />
Az angyal viszont visszautasítja az imádatot, hiszen idegenvezetőként viszont nem sokkal nagyobb. A nagyon sokkal felettünk álló már csak funkciójából, helyzetéből következően jóval többet tud. Meg azért lehet nagyobb is, számos tekintetben, akár hatalmilag, akár erkölcsileg jóval felettünk.<br />
Az idegenvezető tehát mutat, megmutat, felmutat. Nem magára figyel, hanem arra, amit meg kell mutatnia, ami üzenetet át kell adnia, feladatot végre kell hajtania. És mindez szolgálat, a nagy szolgálja a kicsit. Hiszen miattunk, okulásunkra és épülésünkre teszi a dolgát. <br />
Tudja a helyét: szolgatárs. Vagyis szolga. Szolgálja az urát és minket, azon munkálkodik, hogy mi előrébb jussunk, megértsünk, felfogjunk. Ez a feladata, ezt kapta, minden számunkra csodálatos tehetsége ezt a célt szolgálja. <br />
És társ, vagyis akkor társ, ha mi is szolgák vagyunk. Akkor együtt szolgálunk, és ő segít, hogy jobban szolgáljunk, látva, értve. Így lesz csapatmunka, együtt szolgálunk. Üdv a klubban. Tisztelni természetesen lehet, egy csapaton belül is kell a tisztelet, a csapatmunka ezen alapul. A nagyon nagy különbségekkel együtt is, társak vagyunk. Az imádat viszont nem egymásnak jár.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3838618083321755864.post-29784402768414886872018-11-11T00:51:00.003+01:002018-11-11T00:51:31.344+01:00Kőre követ<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="80" data-original-width="70" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" /></a></div>
<i>„Törekedjünk tökéletességre, … ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket. „ Zsid 6,1.12</i><br />
<br />
A keresztyén élet kezdetén, a megtéréskor kimondhatatlan, öröm és békesség tölti be a megtért személy mindennapjait. Mint aki egy életveszélyes helyzetből szabadult. És valóban, a haláltól szabadít meg a Megváltó. A hogyan tovább, hogy mi lesz a következő években, évtizedekben az ekkor még nem olyan égető kérdés. Lehet-e, kell-e fejlődnie egy hívő személynek az csak később lesz aktuális. <br />
A Bibliában található levelezések, többnyire Pál apostol által írtak, felfedik, hogy több gyülekezetnek is voltak problémái a fejlődéssel. A megtérést követő lelkes érzelmi állapotot a konfliktusok, kísértések, megalkuvások, gyengeségek megjelenése okozta aggodalom, feszültség, levertség követi. Visszatérhetnek rossz szokások, egyes nehézségeket sosem sikerül legyőzni, így egy szakadatlan küzdelem veszi kezdetét, kisebb sikerekkel, de összességében kudarcos eredménnyel. Mint ahogy egy növény sem tud növekedni, ha nem kapja meg a szükséges tápanyagot, vizet, fényt, így egy keresztyén lélek is megmarad lelki pólyásnak és nem lesz remény, hogy önálló felnőtté váljon. <br />
Ezek a jelenségek ma is tetten érhetőek. <br />
A Zsidókhoz írt levélben kapunk pár támpontot, hogyan kell kezelni ezeket a kihívásokat. Az egyik a tökéletességre törekvés. Ez így elég nagyzolóan hat, de más szavakkal fogalmazva talán elfogadhatóbb. Egyrészt, el kell hinni, hogy a spiritusz, a fejlődésre való képesség ott van az emberben. Nem csak egy rakás szerencsétlenség az adott személy. Lehet célt kitűzni, mindennap egy kicsit többet elérni. Mindezt nem egyedül kell megtenni, hanem komoly ígéretek vannak a jézusi segítségre. <br />
A másik, hogy vannak példaképek, vannak elődök, akiket követni lehet. A legegyszerűbb egy közösségben megtalálni a követhető személyeket. De egyébként is sok támogatást kapható a gyülekezetben. Ha mások hibáiból lehet tanulni, azzal sok energia és rossz élmény megspórolható. <br />
Mindehhez aktivitás kell. Az ágyban fekve nem lehet megváltani a világot, de a saját életet sem jobbá tenni. Mit lehet tenni a tanácstalansággal, bizonytalansággal? Csak el kell indulni, tenni valamit, próbálkozni. A halogatás nem nyerő.<br />
Mi kell még a fejlődéshez, kiket kell követni ehhez? Azokat, akik „hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket.” (12. vers). A hit ahhoz kell, hogy az Úr képesít a keresztyén életre, a béketűrés pedig az újabb akadályok, nehézségek hosszútávon is leküzdhetők legyenek. <br />
Építkezz bölcsen és kitartással !Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3838618083321755864.post-89384365510342999652018-11-04T13:38:00.002+01:002018-11-07T13:12:47.971+01:00Birtok(lás)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="80" data-original-width="70" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" /></a></div>
<i>Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. 1Tim 6,16</i><br />
<br />
Valami valakié. Ez szokásos felállás, viszonylag kevés dolog van, ami nem tulajdon. Hogy a tulajdonlás mennyire jelent tényleges birtoklást, hatalmat a birtok felett, az megint érdekes lehetne. Hiszen gyakran kiderül, a birtoklás is korlátozott, szabályozott, nem tehet valaki a tulajdonával teljesen azt, amit akar. <br />
Általában a birtokosra figyelünk, és őt határozzák meg a tulajdonai. A szeme színe, a kocsija nagysága, megszerzett végzettségei vagy akár adósságai. Az határoz meg, ami a miénk, ezzel vagyunk azonosíthatóak. Már egyből a nevünkkel. De lehet ez fordítva is. Pont a birtokot is meghatározhatja az, hogy kié. <br />
Hiszen nem mindegy kié a láb, ami odavisz, a kert, amiben megterem, a feladat, ami által megvalósul, vagy akár az ügyetlenség. Ez ugyanúgy minősít, másképp nézünk mindezekre attól függően, milyen viszonyban vagyunk a birtokossal. Nem ugyanaz a két sorozatgyártott golyóstoll, ha ismerjük a gazdájukat. <br />
Itt jelentős dolgokról van szó, halhatatlanság, tisztelet, hatalom. Lényeges, hogy kié, hogy ismerjük a tulajdonosát, gazdáját. Nem ugyanaz az örökkévalóság, ha máshoz tartozik (már ha volna több is). Jó ezért, ha megismerjük a tulajdonost, őt mutatják meg a tulajdonai. És akkor természetes a tisztelet, nem csak a magától értetődő hatalom vagy az örökkévalóság miatt.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3838618083321755864.post-22193153806792638382018-10-28T08:00:00.000+01:002018-10-28T08:00:12.006+01:00áldás<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="80" data-original-width="70" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" /></a></div>
<i>Az Úr ezt mondta Abrámnak: Megáldalak…, és áldás leszel. (1Móz 12,2)</i><br />
<br />
Indulásnak ez jól hangzik. Menj el, utána meg jön a jólét, áldás, aztán még másoknak is használsz. Mindenki örül majd neked, közben meg jó dolgod lesz.<br />
Egyébként is úton voltak, épp letelepedtek, bizonnyal jó dolguk volt. Ilyenkor nem olyan csábító, hogy jó dolgod lesz, ha már az van. Persze a távolabbi cél Kánaán, de itt, Háránban is elég jó. Mi többet tudhat egy másik föld? A család, gazdaság együtt vándorolt, a táj változik csak. Majdnem mindegy hol vagyunk...<br />
Itt viszont Abrám kiválik ebből a nagy családból, ami vagy megy tovább Kánaánba, vagy nem, ő egy új, ismeretlen útra indul. Ha nagyon naggyá válik egy közösség, előbb-utóbb szétválik, osztódik. Itt mintha egy kis csapat szakadnia ki, azzal az ígérettel, hogy majd nagy lesz. Valamikor.<br />
Nem derül ki az ígéret aktualizálódásának ideje, és valóban komoly idő telik el addig. Várni kell, de nem is csak várni, hanem tenni a dolgot, teljesíteni a feladatokat, megmaradni az úton és akár fejlődni. Menni kell. És valóban jön az áldás.<br />
Nem mannaként, csodaként, hanem a munka eredményeként. Bizonnyal némi ajándék olykor belefér, de nagy kényeztetésről nincs szó. Viszont kitartásról, hitről, bizalomról igen, meg nehézségekről, próbákról is. És jó dolgunk lehet. Értékeljük, hiszen megdolgoztunk érte, de ezzel együtt az áldás is lényeges, hiszen az eredményesség, siker nem magától értetődő.<br />
És az áldássá válás ezt is jelenti. Több, mint gazdagság, sokaság, hírnév. Ezek csak bónuszok, nem is feltétlenül velejárók, de azért gyakran. Az áldás, amitől jó lesz valami, amire jó ránézni. Abrámot figyelve, példaként tekintve jobbá lehet lenni. Nem azért, mert ő ad valamit, osztogat (akár javakat, akár tanácsokat), hanem azért mert az aki. Egyfajta jel, üzenet, a rend és a jó nem hivalkodó megnyilvánulása, a maga természetességében egy teljesség. Ami elég.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3838618083321755864.post-21959927053991134482018-10-21T08:30:00.000+02:002018-10-21T08:30:05.835+02:00jóhogy jó<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="80" data-original-width="70" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" /></a></div>
<i>Mert Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele. 1Tim 4,4</i><br />
<br />
Azért abban el lehet lazulni, hogy minden jó. Hiszen mindent Isten teremtett. Úgyhogy jól van ez így, nem kell semmin változtatni, nem kell semmivel törődni. Mondhatnánk ez a passzivitás dicsérete, a nemtörődömségé, akár felelőtlenségé, ráadásul holmi fatalista indoklással. Belegondolva a Biblia egyébként elég dinamikus világába ez nem tűnik nagyon valószínűnek. Ez a mondat is válasz az előzőekre. Az utolsó időkről van szó – ami persze folyamatos helyzet, bátran értsük korunkra – és a törvénykezésről, tiltásokról. Azt mondják emberek, hogy ez meg az rossz. Pl. a házasság, vagy bizonyos ételek, ezeket tiltják is ahogy illik. Nem mellesleg megjelenik hazugság meg képmutatás is. Ellenségnek, rossznak kiáltanak ki olyan dolgokat, amik nem azok, viszont ezzel jól lehet hangulatot kelteni. Ma is divat a háborús retorika, pl. harcolunk valami ellen vagy egyszerűen kijelentjük valamiről, hogy rossz. Nem objektív kijelentések ezek, hanem olykor látható alap vagy indoklás nélküli ítéletek, mintegy kinyilatkoztatások. <br />
A rossznak kikiáltottak általában azonban nem ilyen fekete-fehér dolgok, egy házasság vagy étel valóban lehet rossz, káros, romboló, de nem feltétlenül. Ugyanígy lehet építő, gyógyító is. Hány rossznak kikiáltott dolog lenne megoldás bizonyos problémákra, ha nem is panácea, ami mindent megold, de jól használva igenis segítség. Nem arról van szó, hogy ne lennének rossz dolgok, viszont nem így kell lennie. Megfelelően kell élni vele. Hiszen rossz kezekben a jó is elromlik, segítségre szánt eszközökkel is lehet ártani. De nem ez az alaphelyzet. <br />
Ha valami rossznak tűnik, először is el kell fogadni – hiszen Isten teremtménye –, vagyis nem elvetni vagy tagadni, esetleg úgy tenni mintha nem is lenne. Majd miután szembenéztünk vele megkereshető, hogy mire jó. És lehet hálát adni érte, hiszen élhetünk vele, javíthat az életünkön. Nem véletlen, hogy itt és most ez van. Persze lehet, hogy van még vele teendőnk. Akár sok munkánk árán lehet ezekből valami, viszont Isten elé vihetjük. De hálaadásunk során már láthatjuk ezekben az eljövendő áldást. Merthogy benne van.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3838618083321755864.post-36715829771120627602018-10-14T08:00:00.000+02:002018-10-14T08:00:02.372+02:00Már késő?<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="80" data-original-width="70" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" /></a></div>
<i>Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Préd 3,1</i><br />
<br />
Ha úgy nézzük a dolgokat, akkor nem sok értelme van az egésznek. Csak egy végtelen körforgás. Hiábavalóság minden. Még az élet is. Minden csak ismétlődik. Minden nap egyforma – Homer Simpson is sírva fakadt, amikor azt olvasta a napi horoszkópjában, hogy „ez a napod is a szokásos lesz” –, a napi rutin és az évszakok változása, az évek múlása, új generációk megjelenése. A legbiztonságosabb élet is egyszer elmúlik, a legnagyobb vagyon is olyanhoz vándorolhat, akit nem feltétlen akart örökösének a vagyon birtokosa. Hát akkor mi értelme mindennek?<br />
Azt is megtudhatjuk a Prédikátortól, hogy sokféle életesemény történik velünk és ezeket nem akármikor élhetjük át. Mindennek meg van az ideje. Egy rendszert kapunk, egy vezérvonalat: ha e szerint élünk, akkor nem fogjuk monotonnak érezni mindennapjainkat, hiszen nem kell egyformának lennie. Az ember sok mindent képes elviselni: fájdalmat, szomorúságot, veszteséget és ugyanakkor sok izgalmas kihívásnak tehetünk eleget. De az időzítés kulcsfontosságú. <br />
Ha ezt követjük, akkor értelmet nyer az életünk. Akkor kiteljesedhet. Micsoda isteni elgondolás, terv áll e mögött! De mi van, ha nem követjük ezt a rendet, ha lekésünk valamiről, elcsúszunk időben. Ezt szerintem nagyon nehéz pótolni, sokakat megbánthatunk vagy akár kárt is okozhatunk. Magunkról nem is beszélve, mi lehetünk az igazi kárvallottak. Ha lemaradtunk a vonatról, főleg ha az utolsó volt, akkor valószínűleg nem a tervezett helyen lesz a szállásunk, ha nem tanultuk meg a leckét negyvenévvel ezelőtt, vagy nem azt a szakmát tanultuk ki, ami az álmunk volt, akkor valami nagyon lényeges dologról maradtunk le. Sok mindent lehet pótolni, de sok mindent pedig nem. Ahogy öregszünk, úgy élesedik a szemünk előtt, hogy mennyi mindenről lemaradhatunk. Végleg. <br />
Ezért kell bölcsen élni az életet és jó döntéseket hozni. <br />
Legalább két bölcsesség létezik: az egyik, ha meg tudom várni a megfelelő időpontot és nem kapkodok a döntéssel, mert nem létszükségletről van szó, és valószínűleg később bölcsebb döntést tudok hozni. A másik, ha felismerem az itt és most jelentőségét, hogy ez most élet-halál kérdése és most van az ideje, hogy megtegyem, amire a szívem buzdít.Unknownnoreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3838618083321755864.post-47307199599657503482018-10-07T08:30:00.000+02:002018-10-07T08:30:00.207+02:00tessék csak bátran<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="80" data-original-width="70" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" /></a></div>
<i>Ez felel meg örök végzésének, amelyet megvalósított Krisztus Jézusban, a mi Urunkban: őbenne van bátorságunk és szabad utunk bizodalommal a benne való hit által. Ef 3,11-12</i><br />
<br />
Van-e bátorságunk? Nagy kérdés ez. Mihez is kéne bátorság? Talán nagyobb kérdés, hogy mihez nem? Ha bármit is akarunk, ahhoz bátorság kell. Mert változást hozhat, kiszámíthatatlan lehet. A bátorság elemi igény, mindenhez szükséges. Talán még az ellentétéhez, a gyávasághoz is - hiszen a gyáva is tudja aktuális cselekvésének vagy nem-cselekvésének várható következményeit, és számol velük. Kénytelen számolni, hiszen minden következményekkel jár. <br />
Szóval a bátorság "egy olyan döntés, ami az akaraterőnket arra használja hogy szembenézzünk a szenvedéssel, fájdalommal, veszéllyel, bizonytalansággal, vagy megaláztatással". (Wikipedia.hu) Egyesek az érzelmekhez sorolják, és kétség kívül van érzelmi töltése egy bátor döntésnek. Vagy klasszikusan az erények közé is tartozhat (andreia, fortitudo), amihez több érték kapcsolódhat, mint például mértékletesség és a türelem. <br />
Ami bizonyosnak tűnik, hogy van mértéke, lehet túlzott, mint a vakmerőség, meggondolatlanság, és túlontúl kevés is lehet belőle, ami a már említett gyávasághoz vezet. Számos egyéb lelki tényezővel interakcióba léphet, például a harag erősítheti, a félelem gyengítheti, az ész racionalizálhatja a szeretet pedig optimalizálhatja. Persze ennél jóval bonyolultabb az ilyen irányú kapcsolat, ezek csak ötletszerű és nem is mindig érvényes ötletek. Valamint a körülmények is befolyásolhatják a bátorságot, aktuális fizikai állapot, társadalmi helyzet, környezeti hatások, időbeli vagy helyszíni körülmények stb. Máskor és máshol, mással és másként történt dolgok bátorságtartalma nem feltétlenül ugyanaz. <br />
Minden relativitása ellenére a bátorság mégis valahogy abszolút, felismerhető. És amit általában nem tesznek hozzá az az igénkben előkerül: van alapja. A bátorság tehát nem szeszély, pillanatnyi elhatározás, esetleg erőlködés. Összefügg a bizalommal. Azért lehetünk bátrak, mert van bizalmunk. Esetleg tapasztalatunk is, vagy kipróbáltságunk, mindezek előkerülnek a Bibliában. <br />
A bátorság a nem bejáratott, megszokott rutinon kívüli dolgokról szól, amikben komoly kockázat is lehet. A bizalom nem írja felül a félelmet, attól hogy jó hittel nekivág valaminek az ember még nem jelenti azt, hogy ne félne. Hiszen valós veszélyekről van szó, komoly dilemmák lehetnek, általában nem egy egyszerű helyzet, még akkor sem, ha kisebb a tétje. Hiszen úgy nem lenne szükség bátorságra.<br />
Az eddigiek félrevezetők lehettek - csak hát nem volt szívem kihagyni -, mert az itt levő παρρησία szó nem általában a bátorságot, hanem a szólás bátorságát, nyilvános bátorságot, nyilvánosságot jelent elsősorban, vagyis közösségi jellegű. Nem magán-cselekvés, általános kockáztatás, virtuskodás vagy ilyesmi. Ez a bátorságunk az emberek felé nyilvánulhat meg, ilyen bátorságot kér Pál az ige hirdetéséhez. De Isten felé is lehet ilyen bátorságunk, ami szintén kemény dolog. Nem a jézus-haver korban vagyunk, amikor az istenekkel traccsolnak és vitatkoznak az emberek, hanem a Szent Istenről van itt és ekkor szó. Akihez méltán nem mert szólni Mózes. És nekünk lehet ehhez bátorságunk - úgy, hogy közben Isten nem alacsonyodik le haverrá, hanem minket emel fel, figyel ránk. <br />
Az itt említett szabad út, nyitott ajtó, ami Jézus. A fordítások ezt a részt többféleképpen adják vissza: "a benne való hit által van bizalmunk és biztonságos utunk Istenhez", "a belé vetett hit által járulhatunk bátran és bizalommal Istenhez", "Benne van bátorságunk és szabad utunk, hogy hűsége révén bizalommal közeledjünk Istenhez", "Benne, a belé vetett hit által járulhatunk bátran és teljes bizalommal Isten elé", "A kiben van a mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk Istenhez az Ő benne való hit által". <br />
A bátorság itt nem emberi teljesítmény. A kapcsolatról szól, van alapja kapcsolatba lépnünk egymással és Istennel. Lehetségessé válik, de nem mi általunk van ez, nem mi csináltunk bármit is, mi csak élhetünk ezzel a lehetőséggel. De tudhatunk erről, felismerhetjük lehetőségként és ez a kapcsolat új, más távlatokat adhat. Ez a kapcsolati bátorság nem akármilyen hiten és bizalmon alapulhat: örök végzésen, amely már megtörtént és készen van Jézus Krisztusban. <br />
Ezért nem kell elcsüggedni, mint a továbbiakban a felszólítás jelzi, hanem ebből a szempontból nézzünk körül. És mindjárt mást láthatunk.Unknownnoreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3838618083321755864.post-84015756067977817452018-09-30T08:59:00.001+02:002018-09-30T08:59:06.622+02:00Hol itt a csoda? <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="80" data-original-width="70" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" /></a></div>
<i>Történt pedig, hogy a tömeg áradt hozzá Isten igéjét hallgatni, míg ő a Genezáret tava mellett állt. Látott a tó mellett két hajót állni; a halászok kiszálltak belőlük, és mosták a hálóikat. Akkor beszállt az egyik hajóba, amely Simoné volt, és megkérte őt, hogy vigye egy kissé beljebb a parttól. Ott leült, és a hajóból tanította a tömeget.<br />Amikor befejezte beszédét, ezt mondta Simonnak: »Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat a halfogáshoz!« Simon ezt felelte neki: »Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.« És miután ezt megtette, a halaknak oly bő sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk. Intettek tehát a társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek a segítségükre. Azok odamentek és megtöltötték mind a két hajót, úgyhogy csaknem elmerültek. Ennek láttára Simon Péter Jézus lábaihoz borult és így szólt: »Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!« Mert a nagy halfogás miatt, amelyben részük volt, félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak, hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus pedig így szólt Simonhoz: »Ne félj! Ezentúl már emberek halásza leszel.« Erre kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték őt. Lk 5, 1-11</i><br />
<style type="text/css">
@page { margin: 2cm }
p { margin-bottom: 0.25cm; line-height: 115% }
</style>
<br />
1. Reggel van. Jézus teljesen <b>hétköznapi emberként</b> a Genezáret-tó partján áll. A halászok fáradtan mossák hálóikat, csalódottak, semmit nem fogtak az éjjel. Hiába értenek a mesterségükhöz, hiába voltak kint egész éjjel, a mai bevétel elmarad. Természetesen Jézus nincs egyedül, tódul hozzá a sokaság, és hallgatja Őt, az Isten igéjét.<br />
2. Ekkor <b>Jézus segítséget kér</b> attól a Simontól, aki éppen egy kudarccal teli halászaton van túl, és lehet, szívesebben menne aludni lassan.<br />
3. Jézus <b>beszáll</b> Simon hajójába, amikor éppen nem túl sikeres, és persze Jézus jól tudja ezt. Ez kiderül abból is, amit mond Simonnak, miután befejezte a tanítást: evezz a mélyre és vessétek ki hálóitokat fogásra!<br />
4. Jézus beszáll Simon hajójába, belép a hétköznapi életbe, és <b>a hétköznapi, keze ügyében lévő eszközökkel</b> tesz csodát. (Mózes)<br />
5. Azt kéri, hogy alkalmatlan időben, alkalmatlan helyen halásszon. De bizalmat ébreszt a szívében a szava iránt, így <b>mégis</b> megteszi!<br />
6. Ekkor rengeteg halat kerít be Simon a társaival.<br />
7. Meglátja, hogy nem méltó Jézus közelségére, de Ő bátorítja: Ne félj! (Mózes)<br />
8. Tanítványává <b>választja</b> Simont → és egy nehezebb feladatot bíz rá: az emberhalászatot. Kényelmesebb lett volna a halászhálónál maradni. (Mózes)<br />
9. Halfogásra is alkalmatlan volt éppen, de most egy még nagyobb kihívást bíz rá: Isten országába hívjon másokat is. Ha nem is hálóval… (Mózesnek is kényelmesebb lett volna a pásztorbotjánál, megszokott, belakott, keretet, biztonságot adó hétköznapjainál maradni.)<br />Alkalmassá teszi őt erre. Úgy szólít meg, hogy alkalmassá is tesz: bizalmat ébreszt bennem a szavai, önmaga iránt.<br />
10. Simon <b>mindent</b> ott hagyva, követi Jézust!<br />A hálókat, hajót, ami nem volt olcsó befektetés: a vonóháló, dobóháló olcsóbb, de a kerítő háló, amelyet a Galilai-tengeren használtak 30 m hosszú, 2-3 m széles. A csónakoknak is erőseknek masszívaknak kellett lenniük, hogy elviseljék a váratlanul lecsapó, tomboló viharokat. Ezek 8-10 m hosszúak. 2 m szélesek voltak. egykor, lehet, hogy apai örökség.<br />És a nagy fogást, mely most a hálóját szakadásig megtöltötte, és jókora bevételt, egy időre megélhetést biztosított volna a családjának.<br />Egy érdekes perspektíváért: „emberhalásszá teszlek”.<br />
11. Simonnak a <b>régi mestersége is beépül</b> a tanítványságba – az Isten országáról szóló példázatokban használja Jézus ezeket a képeket: a kerítőhálót, mely mindenféle halfajtát összegyűjt, és majd csak a partra húzva Isten angyalai fogják külön válogatni a jókat a rosszak közül. Minden halász tudta, hogy ő is ki szokta dobni a zsidó tisztasági szokásnak nem megfelelő pikkellyel és uszonnyal nem rendelkezőket, mint pl. az angolnát, a jókat pedig edénybe teszi… (Mt 13, 47-48)<br />Vagy amikor azt mondja Jézus Péternek, hogy a tengerből kifogott hal szájában talált pénzzel fizesse meg a templomadót, akkor Ő ebben nem talált olyan meseszerű elemet, mint mi, hiszen ismerte a bölcsőszájú halféléket, melyek szájukban költik ki ivadékukat, és szájában találtak apró köveket, vagy akár pénzérméket... (Mt 17,27)<br />A régi mesterségének hasznát vehette új elhívásában is!<br />Az Isten országában sem haszontalan a korábbi tudás/tudásom, szépen beépül mindaz, amit eddig kaptam, csináltam. (Mózes vagy Pál!)<br />
12. Jézus <b>közösségbe</b> hívja Simont: önmagával és a többi tanítvánnyal. Ha Jézussal közösségre lépünk, akkor egy tágabb és egy még tágabb közösség részesei leszünk. Sőt építőkövei. Már a tanítványi közösség se volt kis kihívás, hiszen a legszűkebb 12-es kör (12 törzs→ egész Izrael → egész világot hívja) is igen különböző, sőt ellentétes, ellenséges társadalmi körből kerül egy csapatba. De Jézus arra utalt ezzel, hogy ebben az új közösségben be fognak gyógyulni a sebek, el fognak tűnni az ellentétek (Simon a zélóta - Lévi a vámszedő). Mindkettőnek meg kellett változnia: L nem harácsolhatott, lophatott, S. nem lehetett erőszakos. Sőt, felebarátként kellett szeretniük egymást. Soha nem váltak egyformává, csak abban, hogy mindkettőt kiválasztották, és felismerte mindkettő, hogy ajándék az élete. De említhetnénk Júdást, aki az egyetlen júdeai tanítvány (Kariót nevű falucskából), a többiek Galileából származnak: „pogányok Galileája”- hellenizálódott, „származhat-e innen valami jó?”… Jézus mégis innen indul, és itt van itthon, és innen választja, talán éppen nyitottabb tanítványait. Innen nézve Júdás szabálykövetése, a körözvényre adott válasza: Jézus elárulása érthetőbb.<br />Pál is egy testvéri közösségbe próbálta összeforrasztani a különböző hátterű és kultúrájú csoportokat, embereket: „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Kr. Jézusban.” (Gal 3, 28)<br />
13. Jézus <b>hétköznapi embereket hív el</b>!<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3838618083321755864.post-14710743481695079242018-09-23T08:00:00.000+02:002018-09-23T08:00:10.291+02:00ami marad<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><i><img border="0" data-original-height="80" data-original-width="70" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" /></i></a></div>
<i>Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt. 1Móz 2,15</i><br />
<i>Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Mt 5,5</i><br />
<br />
A földről van szó, és az örökléséről. Nem vitás, hogy a föld a miénk, embereké. Kérdés lehet, hogy tulajdonba kaptuk vagy bérbe, esetleg használatra? Netán megőrzésre? Azt csinálunk vele, amit akarunk, vagy elszámolásunk van? És magunk felé, örököseink felé, talán Isten felé?<br />
„A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön” – szól David Brower híres mondása. Vagyis komolyan kell vennünk, ha unokáinkat komolyan vesszük, ha bármilyen szinten jövőben gondolkodunk. A művelés és őrzés is jövőorientált, azt akarja biztosítani, hogy ami van az legyen is. Ez az őrzés. A műveléssel meg esetleg még jobb is lehet a jövőbeli állapot a jelenleginél. Hiszen nem baj, ha valamin javítunk.<br />
Milyen szép, hogy mindehhez szelídség kell. A föld őrzése, művelése nem egy arrogáns tevékenység. Az öröklés eleve nem követelőzés, hanem egy érték folytonosságának biztosítása. Az értéket meg illik értékelni. Az öröklés felelősség, ráadásul ideiglenes állapot: az érték továbbörökítéséről is gondoskodni kell. Az örökségek mindig csak ideiglenesen tartózkodnak kezelőjüknél - és nem a kezelő az állandó, hanem az érték. Az örökös rendeli magát az értéknek és nem fordítva. Normálisan.<br />
Persze egy értéket, vagyont lehet nem becsülni, felélni, elherdálni stb. Amikor az örökös birtokaként és "ragadományként", saját használatúként és számon nem kérendőként kezeli. Az örökös felhasználja, rossz esetben elhasználja az örökséget. Lényegében megszünteti. Ez általában rossz.<br />
Van egy lényeges tényező még: az aktuális örökség nem passzív tárgy, jelképes értékű eszköz hanem élő rendszer. Ami persze az örököst is kiszolgálja, nem függetleníthető a kettő egymástól. Ami az örökséggel történik az direkt hatással van az örökösre. Meg az örökös utódaira, társaira stb. Így már érdekesebb, nem vagyonról van szó, élő és ható értékről. A művelés és őrzés nem úri kedvtelés, hanem életbiztosítás. Így már komolyabb a feladat.<br />
És itt jön képbe ismét a szelídség és alázat. Ha elemi szinten függünk az örökségtől, akkor nem vagyunk arrogánsak. Sokkal inkább visszafogottak, óvatosak, körültekintők. Már csak magunk miatt is. Látunk-e ilyen viszonyulást a Bibliában? Hasonló lehet, ahogy Jézus gondozza a tanítványokat vagy tanítja a sokaságot. Vagy Pál levelei hasonlóak a gyülekezetekhez. Határozott, de építő, őrző, óvó hozzáállás.<br />
És miért a szelídek öröklik a földet? Talán mert náluk tényleg meg is marad. Hisz ha nem marad meg, nem lesznek sem szelídek sem föld...<br />
<br />Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3838618083321755864.post-47170938643128980342018-09-16T10:30:00.004+02:002018-09-16T10:30:47.413+02:00Bármilyen módon<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><i><img border="0" data-original-height="80" data-original-width="70" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" /></i></a></div>
<i>“Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette.” Zsid 1,1</i><br />
<br />
Nem kell megmagyarázni senkinek sem, hogy mennyire fontos az ember számára a kommunikáció, és főképpen a beszéd. Az emberi fajt a beszéd különbözteti meg az egyéb élőlényektől. <br />
A beszéden keresztül tudást adhatunk át, érzelmeinket oszthatjuk meg egymással, szórakoztathatjuk a másikat. Milyen jó is, ha megoszthatjuk egymással élményeinket, gondolatainkat. <br />
Máshogyan beszélünk idegenekkel, távoli ismerősökkel és másként a közeli családtagokkal. Nem mindenkivel akarjuk közölni a legszemélyesebb ügyeinket, csak akiket szeretünk, akikben megbízunk.<br />
A fenti idézetben azt olvashatjuk, hogy Isten mindig is akart szólni hozzánk. Volt mondanivalója, üzenete a számunkra. Ezt a történelem során sokszor, sokféleképpen megtette. Mi emberek pedig vagy észrevettük ezt vagy lehet nem is figyeltünk. Márpedig Ő sokféleképpen kommunikált az emberrel, próbált minden módon kapcsolatba kerülni velünk és segíteni, hogy miként boldogulhatunk ebben az életben. <br />
Velünk, emberekkel megtörténik, hogy ha valami fontosat szeretnénk közölni, akkor újra és újra elmondjuk, sokszor ugyanazokkal a szavakkal a környezetünknek, akiknek hamar elegük lesz ettől. Pedig lehet nem is értették meg a szándékunkat, hogy mit akarunk pontosan mondani. Ha megpróbálnánk másként fogalmazni, máshogy átadni az üzenetet, talán nem csak legyintenének ránk. <br />
Isten megpróbálta és meg is tette, legvégül a saját egyszülött fiát is elküldte, hogy még érthetőbbé tegye az üzenetet. Hogy pontosan ki is az ő fia azt Pál a következő versekben részletezi: általa teremtette a világot, mindenek örököse, Isten dicsőségének visszatükröződése, az angyalok imádatának tárgya. Jézus, Isten Fia, elsőszülött, szeretett gyermeke, akire rábízta minden hatalmát. Ő igazán jogosan és hitelesen képviseli az Atyát, ő nem csak egy jogi képviselő. <br />
Jézus tökéletes munkát végzett: hosszan tanította az embereket a hitről, az Isten országáról, csodákat tett, tanítványokat gyűjtött maga köré, hogy az evangélium terjedését így biztosítsa. A legvégsőkig elment, életét adta értünk. Feltámadásával Isten halál feletti erejét bizonyította nekünk. <br />
Isten szava ma is rendelkezésünkre áll. A Biblia a legelterjedtebb és legolvasottabb könyv a világon. <br />
Mi kellene még, hogy meghalljuk Isten üzenetét? <br />
Sajnos még a keresztény Európában is sokan nem veszik az üzenetet. Sokszor találkozunk olyan véleményekkel, amelyek szerint Isten nem létezik, elítélik az egyházakat, az egész kereszténységet csak üzletnek teintik. Csak a negatív dolgokat látják, a botrányokat. <br />
Ebből is látszik, hogy milyen fontos szerepünk van még itt Európában is, hogy az Úr üzenetét tudjuk tovább adni.<br />
Ne legyünk restek hát!Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3838618083321755864.post-31058511376111151672018-09-09T08:35:00.000+02:002018-09-09T08:35:58.103+02:00szükség<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="80" data-original-width="70" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" /></a></div>
<i>Jézus mondja: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Mk 2,17</i><br />
<br />
Milyen ismerős, hogy kell, akarom, szükségem van rá, szeretném, kívánom, jó lenne... Árnyalatnyi, intenzitásbeli különbségek ezek, meg azért mégiscsak mást jelentenek a mellett, hogy hasonlóak. A kell és a szükség szóval adják vissza általában a fordítások ezt a részt.<br />
Közhely, hogy nincs egészséges ember, csak nem elég alaposan kivizsgált beteg. Ezek szerint mindenkinek szüksége van orvosra? Egyes kultúrákban pedig azért tartják az orvost, hogy ne betegedjenek meg, a betegség az orvos rossz működésének a jele. Itt meg nem már a bajban kapkodnak. Persze a prevenció nálunk is ismert. De az bizonyos, hogy akkor van a figyelmünk jobban kihegyezve gyógymódokra, amikor érint minket, szükségünk van rá. <br />
Belátható, hogy amíg nem fáj eléggé, addig nem lépünk. Meg belátható az is, hogy minden piszlicsáré dologgal nem rohangálhatunk klinikákra. Meg van a hipochondria is. Szóval igazán csak az lehet a kérdés, hogy aktuálisan milyen téren van szükségünk orvosra? A semmilyen tér az rossz válasz, de nem kell mindenáron betegségek keresnünk és bebeszélnünk sem. Általában az a határ, amikor már elég rosszul érezzük magunkat. <br />
És Jézus azokhoz jött, akik rosszul érzik magukat. Betegség, bűn, nélkülözés, kirekesztés stb. miatt. Leginkább velük teremtett kapcsolatot, aminek aztán eredménye is lett. Például gyógyulás. Hiszen amíg nincs betegségtudat a gyógyulásra sincs esély, mert fel sem merül, hogy kellene, szükséges lenne. Az orvosoknak van egy speciális tudásuk, de amíg mis is elég okosnak tartjuk magunkat fel sem merül, hogy szükség lenne más tudására. Amíg elég jók vagyunk, nem kell más. És amíg jól vagyunk nincs gond, legalábbis nem foglalkozunk a mi ügyük. Akár le is nézzük a többieket, akik nem ilyen királyok. Még be is szólhatunk nekik. Ez milyen jó érzés...<br />
Nem kellemes azzal szembesülni, ha nem vagyunk elég jók. Testileg, lelkileg, bármilyen téren. De ha ezt beláttuk, milyen magnyugtató, hogy vannak orvosok. Sőt, van Orvos.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3838618083321755864.post-59711345089884265782018-09-02T07:30:00.000+02:002018-09-02T07:30:08.598+02:00Isten megalkotott mindent <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="80" data-original-width="70" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" /></a></div>
<i>(Isten) szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait az elejétől a végéig, amelyeket megalkotott. (Préd 3,11)</i><br />
<i><br /></i>
Az ókor bölcsei is kutatták a természetet, az emberi életet, mert szerették volna megérteni létük célját és a teremtettség működését. A Biblia bölcsességirodalma jó példája ennek a kutatásnak. Az emberi civilizáció fejlődésével a kutatási lehetőségek egyre bővültek, és lehetőséget adtak annak kiterjesztésére. Ma már elolvashatjuk e fejlődéstörténetet, igen jó irodalma van. Az is feltűnő, hogy a bizonyos időszakokban határtalannak tűnő ismeretek egyszer csak felébresztették az emberi lelkiismeretet is, felelősséget kezdtek érezni a teremtettségért, amelyet nem ”őrzött és művelt” az ezzel megbízott ember, hanem kizsákmányolt. <br />
Ennek egyik megrázó dokumentuma volt a Római Klub jelentése 1972-ben, amely felhívta a figyelmet a fogyasztás és egyáltalán a növekedés határaira (magyarul 1973). Azóta szól a vészcsengő, hogy felelősséggel tartozunk a Földért, dédunokáink otthonáért, és saját életünk folytatásáért, amely a következő generációk jó, vagy rossz mintája lehet. Ennek jelei: 1992-ben 15000 tudós tiltakozott a világ kizsákmányolása miatt. 1999-ben Budapesten rendezték a Tudomány Világkonferenciáját, amely az első ilyen találkozó volt. Önkritikusan próbáltak viszonyulni saját munkájukhoz. „A tudomány és ideológia kapcsolatának különböző megközelítését egy közös cél fűzi össze, valamennyi feltételezi, hogy a tudomány saját intellektuális tekintéllyel bír… Ugyanakkor egyik megközelítés sem teszi fel azt a kérdést, hogyan tesz szert a tudomány erre az intellektuális tekintélyre” (Thomas F. Gieryn). „Ideje lenne megértenünk, hogy kik vagyunk” – panaszolta fel Csíkszentmihályi Mihály amerikai–magyar tudós. <br />
E rövid bevezetés talán elég ahhoz, hogy a Prédikátor igéjét a maga jelentőségének megfelelően értékeljük. Isten alkotásainak vizsgálata gyönyörűséget ad, segíti az életet, de nem biztos, hogy a JÓ megismerését hozza gyümölcsként (Rm 1, 18-25). Nem véletlenül mondja Krisztus Urunk: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, mert, így láttad jónak” (Mt 11,25-26). Ezután hívja magához a fáradt, terhelt embereket (bennünket!). <br />
Pál apostol pedig így ír: „Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent… tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket… Mert az Isten „bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél” (1Kor 1,21., 25). Vannak tehát az emberi életnek olyan dimenziói, amelyekben nem boldogulunk igazán a meglévő eszközeinkkel, amelyek a spiritualitástól igen távol állnak. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a lelkiségünk hat a környezetünkre, és Istennel megbékülve Krisztus áldozata által más módon veszünk részt a teremtettségben, amely Isten számunkra adott világa. Ennek optimális igénybevétele éppen a kutatások eredményeinek felhasználásával lehetséges.<br />
Arra az alázatra is el kell jutnunk, hogy bár az Isten mindent szépen alkotott, „és az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől a végéig…” Ez megszabja az emberi kutatás etikai tartalmát, mert a résztudományoknak a nagy egész összefüggésében van meg a helye, azaz „elejétől a végéig”. A teljesség szemlélete pedig feltételezi a teljesség (teremtettség, szellemvilág) ismeretét, azaz legalább óvatosságra kötelez. Vannak dolgok, amelyekben a Kinyilatkoztatás, Istennek Igéje igazít el bennünket teljes biztonsággal. Üdvösségünk Krisztus Urunk áldozata révén – mint az élet végső megoldása – Isten ajándéka az elnyert és megharcolt hit által. Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3838618083321755864.post-71252772595398242742018-08-26T08:30:00.000+02:002018-08-26T08:30:15.607+02:00utazás<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="80" data-original-width="70" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" /></a></div>
<i>Mert egyenesek az Úr útjai: az igazak járnak rajtuk, a vétkesek elbuknak rajtuk. (Hós 14,10b)</i><br />
<br />
Ez a könyv utolsó mondata. Úgy is tekinthető, mint összegzés, konklúzió.<br />
És igen, a végére látszik, hogy az út egyenes volt. Vagy lehetett volna, ha észre vesszük, de mi más nyomvonalon mozogtunk.<br />
Jól hangzik, hogy az út egyszerű, így kell hozzáállni, és akkor megy. Jól hangzik, hogy az út bonyolult, ne is próbáljuk megérteni, viszont csináljuk. Mindkettő igaz lehet, akár egyszerre is. Talán ez az utak sajátossága. Alkalmazkodnak a terep- és talajviszonyokhoz, a használóihoz, akik kialakítják, próbálják az optimumot megtalálni. Van, ahol könnyű utat építeni és van ahol nehéz. Lehet jó a sima és egyenes, de olykor ívek kellenek, kanyarok, lejtők, emelkedők, elágazások, egyenetlenségek. Csomópont pedig nem lehet előre nézve egyenes, mindig dönteni kell. Visszanézve viszont látszik, hol tértünk el az egyenestől, vagy jó esetben hol maradtunk rajta.<br />
Az egyenes itt vélhetően a járhatóval függ össze, az igazaknak, becsületeseknek, tisztességeseknek elég ennyi, biztosan járnak a használható úton, haladnak rajta. Viszont a vétkesek, gonoszok, istentelenek, szentségtelenek elesnek, elbuknak, megbetegszenek. Nem az út a különböző, hanem az utazó.<br />
Lehet a figyelem más, mert azért figyelni kell az útra, aki meg másra figyel, az bizonnyal megbotolhat. Vagy a célról van szó, mint Péternél: amíg Jézusra figyelt járt akár a vízen is, amikor másra, elbukott. A lényeg olyasmi, hogy az utazó a kiinduló állapotát viszi tovább. Aki jó állapotban indul, és itt erkölcsi állapotról van szó, az Isten útján simán tud járni. Aki viszont istentelenül indul neki Isten útjának, az valami megromlott állapotra jut. De az úton maradhat, haladhat. Természetes is, hogy lesz konfliktus az állapota és az út között, nem illenek össze.<br />
Talán ismerős mindkét állapot, amikor simán járunk és amikor botladozunk. Ez rólunk is szól, ahogy állapotunk meghatározza haladásunkat. De itt sem a botladozás a cél, különösen nem az elesés, ahogy a próféta is sok negatív esemény mellett látja a jó dolgokat is, inkább vigasztalni akar. Persze a realitásól kiindulva, ami mérsékelt optimizmusra jogosít, de jogosít. Hiszen ez mégsicsak az Úr útja, és rajta vagyunk.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3838618083321755864.post-14733865123658082242018-08-19T07:30:00.000+02:002018-08-19T07:30:04.194+02:00bokros teendők<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="80" data-original-width="70" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" /></a></div>
<i>Az Úr ezt mondta: Te szánod ezt a bokrot, amelyért nem fáradtál, és amelyet nem te neveltél, amely egyik éjjel felnőtt, másik éjjelre pedig elpusztult. Én pedig ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost? Jón 4, 10-11</i><br />
<br />
Az előzmény ismert, Jónás erősen vonakodik prófétálni, majd mikor mégis megteszi meghallgatták a szavait és megtértek, megjavultak. Ez azonban nagyon rosszul esett Jónásnak, és megharagudott. „Azért akartam először Tarsísba menekülni, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, szereteted nagy, és visszavonhatod még a veszedelmet.” Ezt követi a bokor felnövesztése majd elszárítása, ami olyasmi mint kikapcsolni a légkondit a kényelmesen berendezett lelátóján.<br />
Pár dolog felmerül a történetben. Némi egoizmus, amikor Jónás felhánytorgatja Isten türelmét és irgalmát másokkal szemben, de nem nagyon merül fel, hogy ő ugyanennek a haszonélvezője. Hiszen mégiscsak lehetne hasonlóan ítélet alatt, mivel hasonlóan engedetlen. Fura azért, amikor elfogadjuk a jót de zavar ha mások is részesülnek belőle.<br />
Illetve kellemes lehet ítéletet mondani, mennydörögni, ijesztgetni – olyan mintha hatalmunk lenne és a többiek felett állnánk. Ha tényleg megijednek és megjavulnak ez által oda a hatalmuk, erkölcsi fölényünk, mindjárt más helyzetbe kerülünk. És kitetszik, hogy nem az ő rosszaságuk zavart, hanem a saját vélt jóságunkat élveztük.<br />
Ami konkrétan a szövegünkben megjelenik az Isten szánalma. Nem a saját javát, kényelmét sajnálja, mint Jónás, hanem látja az értékeket. Hiszen valamilyen érték elvesztését sajnálunk általában, ami értéktelen az más hozzáállást kap. És nem az anyagi vagy szellemi értékről van itt szó, hanem a befektetett munkáról.<br />
<i>Isten elmagyarázza neki, hogy a szeretet lényege az, hogy valamiért "munkálkodunk", valamit "fölnövesztünk", mert szeretet és munka elválaszthatatlanok egymástól. Szeretjük azt, amiért megdolgoztunk, és azért dolgozunk, amit szeretünk.*</i><br />
Jónásnak nincs tevőleges szerepe a bokorban, csak évezte, használati értéke volt. Isten munkája volt ez, ő rendelte el. Bármit is jelentsen ez. És mivel „benne élünk mozgunk és vagyunk” nem csak a bokor, hanem a százezres nagyváros is az ő munkája, az ő teremtése, ő maga. Összehasonlítva a kettőt az egyik jelentéktelennek tűnik a másikhoz képest, a nagyváros, s rengeteg ember egy növényhez. Bár Isten nem feltétlenül mennyiségi alapon dönt, de azért itt felhívja erre a figyelmet, mégiscsak tényező. Ő pontosan látja mindkettőt.<br />
<i>Jónás története azt is kifejezi, hogy a szeretet elválaszthatatlan a felelősségérzettől. Jónás nem érzi magát felelősnek embertársaiért.*</i><br />
Ahogy Jónás a közeli bokrot részesíti előnyben, nem a távolabbi embereket. Akikre egyébként is haragszik, meg Istenre is. És ez elég emberi, mennyivel fontosabbnak tartunk minket érintő történéseket, mint akár nagyobb horderejű, de valamivel távolabbi eseményeket. A közelieket mentjük meg, segítjük ha van erre lehetőség, a távoliak kevéssé érdekelnek.<br />
Jónás számára nem lettek közeliek a niniveiek, nem kívánta a javukat, nem felelősségérzetből prédikált. Nem a megmentő, segítő szeretet volt benne, úgy tűnik inkább a celebség, sztárság, elismertség szeretete. Illetve a hatalomtól való félelem, ha nem teszi a dolgát ismét a halban köthet ki. Úgyhogy ez a lecke elsajátíttatott.<br />
Isten itt nem oktatja Jónást, hanem megmutatja magát, saját hozzáállását, értékrendjét. Hátha átmegy, leesik a tantusz. De addig is ellátta feladatát, prédikált. Akár színből, akár szívből <i>(Fil 1,18)</i> – de hatékony volt.<br />
<br />
<i>* Erich Fromm: Az önmagáért való ember</i>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3838618083321755864.post-3409311585368248342018-08-12T07:30:00.000+02:002018-08-12T07:30:00.930+02:00Kinek a gyermeke vagy?<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="80" data-original-width="70" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" /></a></div>
<i>“Sőt Istened, az ÚR áldásra fordította számodra az átkot, mert szeret téged Istened, az ÚR.” 5Móz 23,6.</i><br />
<i><br /></i>
A Szent Istennek szent a népe. Az Ószövetségben, pontosabban Mózes ötödik könyvében, a 23. fejezet körüli szövegrészben nagyon szigorú szabályokról olvashatunk, melyek Isten népére vonatkoztak: nemzőképes kellett legyen a férfi (nem lehetett zúzott heréjű vagy kasztrált), nem lehetett félvér, nem lehetett ammóni vagy moábi, stb. Ez utóbbi különösen is érdekes, mert az ammóniakkal és moábiakkal kapcsolatban sokkal szigorúbb az Úr, egészen tizedíziglen tiltja a kapcsolattartást velük, míg az ősellenség Egyiptommal kapcsolatban megengedőbb, mert ott volt Izrael népe jövevény. <br />
Az Újszövetségben sem kevésbé fontos ez a téma, csak itt nem egy szabálygyűjtemény betartása a cél, hanem Isten Lelke képesít minket, hogy az Úrnak kedves életet éljünk. Azaz, hogy tökéletességre kell törekednünk, ahogy Jézus is tette. Ezt valahogy kevéssé vesszük komolyan. Büszkék vagyunk a keresztyén kultúrára. És mi hogyan élünk?<br />
Manapság keresztyénüldözést is emlegetnek Európában. De vajon mi igazán veszélyes a mi hitünkre? Egyiptom vagy Ammón, Moáb? Világos, közvetlen támadás vagy rejtélyes puccskísérlet, amely csak utólag tudódik ki. Az Úr óvott az ammóniaktól és a moábiakról, mert felbérelték Balámot és titkon akartak legyőzni Izraelt. Ez nem egy direkt támadás volt. Legalább akkora kihívás, ha ellaposodik a hitünk, megosztják a hitünket, mintha frontális támadást indítanának ellenünk.<br />
A győzelem azt jelenti, hogy mindennap átélhetjük: Isten gyermekei vagyunk és minden megvan ahhoz, hogy eszerint is éljünk.<br />
Egy szülő a nehezebb időszakban is mindent megtesz, hogy ne érezze át a gyermek a nehézséget, hogy a legrosszabból is a lehető legjobbat hozza ki. Isten is hasonlóan cselekszik. Átokból áldást. Igazából ez ilyen egyszerű.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3838618083321755864.post-54590890624497167312018-08-05T07:30:00.000+02:002018-08-05T07:30:09.549+02:00Isten szeretet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="80" data-original-width="70" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" /></a></div>
<i>„Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” 1Jn 4, 16b</i><br />
<br />
Tömény megfogalmazás. Lehet-e szinonimája a szeretetnek Isten, aki személy? Az a János apostol fogalmazott így, aki élete utolsó szakaszában a hagyomány szerint Pátmosz szigetén már csak ezt mondogatta: „Fiacskáim, szeressétek egymást”. Ha levelét olvassuk, kiderül, hogy nem arról a szeretetről ír, amiről mi beszélünk. Isten szeretete abban nyilvánult meg, „hogy egyszülött Fiát küldte a világba, hogy éljünk általa” (4,9). Megegyezik azzal, amit Jézus Krisztus mond tanítványainak a János evangéliumában: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok”(15, 13-14). <i>És oda is adta értünk.</i><br />
Istenről statikus elképzelésünk van, mint Madách Imrének: „Be van fejezve a nagy mű, igen, a gép forog, az alkotó pihen” (Az ember tragédiája), Jézus pedig ezt mondja: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom” (Jn 5, 17). Valahogy nem fér össze a hagyományos vallásos (görög) gondolkozással a láthatatlan Isten jelenléte és aktivitása. Mintha az ember magára maradt volna a teremtettségben. Pedig Isten kinyilatkoztatta magát egy nép életében (Ószövetség) „Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen” (Jer 31, 3), és a világba küldött Egyszülött Fia (Új Szövetség) által. A történelem nem tudta és akarata nélkül alakult, mint ahogy egyéni életünk sem. Mi magunk döntünk arról, hogy milyen viszonyt alakítunk ki Istennel, szeretjük, engedelmességre törekszünk iránta vagy kivonjuk életünket uralma alól. Amit Krisztus Urunk mond: „A bűn az, hogy nem hisznek én bennem…”(Jn 16,9) Ha nem hiszünk benne, ez a teljes érdeklődésünk hiánya, Ő nem lehet ránk hatással, így az ilyen szeretetről sem lehet fogalmunk.<br />
A világ hatalmasai ritkán találkoznak a szeretet Istenével, az erő, a fegyver, a hódítás, leigázás, önzés eszközeivel biztosítják uralmukat. Szabadságuk van rá – Isten nélkül – de nem Isten <i>tudta nélkül</i>. A Krisztusban megváltott ember a kinyilatkoztatáson tájékozódva találja meg a szeretet ismérveit: <i>„A szeretet türelmes, jóságos, nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.” </i><br />
<i>„Most azért megmarad a hit (KRISZTUSBAN), a remény (a MEGVÁLTÁSBAN), a szeretet, e három, ezek közül pedig legnagyobb a szeretet.”</i> (1Kor 03, 4-8., 13)<br />
Az örökkévalóságban a hit látássá válik, a reménység megvalósul, de a szeretet Isten jelenlétét sugározza ránk, a megváltottakra , akik korábban a hit ajándékát kaptuk Tőle, és ezért reménységben éltük földi életünket.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3838618083321755864.post-48187148421869607422018-07-29T06:47:00.000+02:002018-07-29T06:47:52.902+02:00manipuláció?<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="80" data-original-width="70" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" /></a></div>
<i>Bizony, te rejtőzködő Isten vagy, Izráel Istene, szabadító! Ézs 45,15</i><br />
<br />
Hogy is van ez? Elrejtőzés és szabadítás? Titokban, észrevétlenül háttérben maradva tenni nagy horderejű dolgokat? Ez manapság a manipuláció, a befolyásolás leírása, amit általában valami sunyi, alattomos dologgal hozunk kapcsolatba.<br />
Isten elrejtőzése nyilvánvaló, nincs Facebook oldala, telefonszáma, email címe - vagy ha van ilyen, az nem az Övé -, nem tart sajtótájékoztatót, interjút, nincsenek nyilvános megnyilvánulásai. Szóval nincs előtérben az biztos.<br />
Másrészt meg többen beszámolnak hatásáról, cselekedeteiről, felfedezik az életükben, a természetben, a csodákban, számos olyan helyen, ahol számukra nyilvánvalóan megjelenik. Olyannyira, hogy tanulmányozni akarják, megismerni, követni. Sőt ezt is teszik.<br />
Most akkor Isten rejtőzködik vagy nyilvánosan lép fel? Elég egyszerű megoldás azt mondani, hogy ezek nem zárják ki egymást. Hiszen Jézus is mindkettőt tette. Olykor kifejezetten elrejtőzött, pl. mikor meg akarták kövezni, de általában sem kereste minden áron a nagy nyilvánosságot, feltűnést. És mikor lett feltűnő mégis? Amikor szabadított. Gyógyított, tanított, ördögöket űzött. A szabadítás kedvéért feladta inkognitóját.<br />
Úgy tűnik tehát, itt nem sunyiságról van szó, befolyásolásról és háttérből irányításról, mint az összeesküvés elméletekben, marketing tankönyvekben. Isten hagyja szabadon a világot, a népeket, az embereket, nem nyomul előtérbe, nem akar rátelepedni, hatalmaskodni. Viszont ez nem jelenti azt, hogy nincs meg a hatalma, képessége, lehetősége, hogy ne lenne Isten.<br />
Olykor mintegy elrejtőzve szabadon engedi a történéseket, máskor aktívan megszabadít. Megvan erre a szabadsága.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3838618083321755864.post-47397640846808519592018-07-22T07:30:00.001+02:002018-07-22T07:30:05.777+02:00dicsekvés<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="80" data-original-width="70" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju-RwTFfpGCeuJOucFtf4Lyj6NDZ1OxIarIAJ5C-OCx-v70feH4edv88otv9Bjau8yu7KZDQp1vTB5PJNSg8YS6PVbN3Sxp8ulWlvtlAwiSeEcDNa69hn2SccUyOmBYEy3WZEXXLBGoMc/s1600/biblia.jpg" /></a></div>
<i>Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az Úrnak a nevét. Zsolt 20,8</i><br />
<br />
Olyan macsó dolog ez, a fegyverekkel, erővel, az erőszak eszközeivel dicsekedni. Mondjuk általában kevés történelmi kor volt, amikor egy nép harci ereje nem volt jelentős tényező a jövője, boldogulása szempontjából. Lehet a történelem eleve egy macsó találmány? <br />
Mindenesetre ha komoly tényezők a harci kocsik és a lovak – márpedig azok –, akkor joggal lehetnek rá büszkék tulajdonosaik. Hiszen a státusszimbólumokra, márkás cuccokra is milyen büszkék tulajdonosaik, tartást adnak nekik, kihúzzák magukat benne – akár autó, akár ruha, ház, stb. Pedig ezek „csak” vagyonok, eszközök. Nincs harci potenciáljuk, illetve ha volna – pl. golyóálló elegáns öltönynek, páncélozott autónak, kéznél levő támadó fegyvereknek –, azzal kevésbé dicsekednének, mert épp lényegét veszíti el. Hacsak nem a direkt fenyegetés a cél, esetleg elrettentés – ami nemzetek között is bevett gyakorlat. De a hétköznapi gyakorlatban nem villogunk tömegpusztító fegyverekkel.<br />
Persze lehetnénk büszkék egyéb lényeges tényezőkre: saját fizikai erőnkre, értelmünkre, gyorsaságunkra, meg mindenféle dologra, ami versenyhelyzetben minket hoz ki győztesnek. És amik nem feltétlenül pusztítóak. Ebben a zsoltárban sem a pusztítás a lényeg, hanem a győzelem. Ezek szerint pedig a győzelemnek nem a harci potenciál a záloga. Számos történet van a Bibliában, amikor nem az erő számított. Nem elhanyagolható tényező persze, nem független a nyerési esélyektől – Jézus is emlegeti, hogy érdemes számot vetni, mekkora sereg ellen mi mekkorával érhetünk célt –, de mégsem szimpla matematikai az összefüggés. <br />
Mi tudhatjuk, hogy az Úr ad győzelmet, vele dicsekedhetünk. Látva persze a fenyegetést, de ahogy Dávid nem ijedt meg Góliát közel három számjegyű valószínűségű győzelmi esélyétől, így nekünk sem kell. Ők legyenek büszkék harci kocsijaikra, lovaikra, méltán tehetik. Mi meg ne irigykedjünk, hanem legyünk büszkék az Urunkra, akivel legalább annyira lehet dicsekedni. Hiszen mégiscsak dicsőbb holmi eszközöknél meg állatoknál...Unknownnoreply@blogger.com0